Az első fejezetet itt találod: http://eleg007.blog.hu/2014/11/16/vervoros-_az_utolsok

Az előzőt itt: http://eleg007.blog.hu/2015/01/24/vervoros-_az_utolsok_hetedik_fejezet_1_a_vallomas

Oliver már vagy huszadjára csörgette Prinst és már megszámolhatatlanul sokat dörömbölt a műanyag bejárati ajtón, de semmi válasz. A lányt, mintha a föld nyelte volna el! – Ez furcsa- gondolta magában.- Nem vall rá az, hogy csak úgy kámforrá váljon, minden szó nélkül! Egyáltalán, hova ment?  Eleinte reménykedett benne, hogy a lány csak leugrott a helyi non-stop büfébe valamiért, de miután  több mint félóra elteltével sem  adott magáról  életjelet, kezdett határozottan nem tettszeni ez az egész. Valamiért rossz érzés fogta el! Ismét felidézte magában a Jacckel folytatott iménti „ beszélgetést” ( bár jóindulattal se lehet annak nevezni, amikor valaki sakál módjára leüvölti az ember fejét!) és akaratlanul is csak arra tudott gondolni, hogy a lány megtudott valamit a Worenről. – Mi van, ha most is épp az után nyomoz – Törte ki a frász hirtelen.- Mi van ha tud az ő…mi van, ha tud az ő tettéről is? És szándékosan kerüli őt. Vagy épp most hajt a rendőrségre…?

Jeges rémület  öntötte el. Szinte újra hallani vélte annak a másik vörös csajnak a sikolyát. Mint azon  az éjszakán…-Segítsééégg…ké…ké…rem!! Üvöltötte halálra fagyott arccal, miközben,  két kopasz társa hátracsavarta a kezét és megtartotta őt, nehogy véletlenül meglógjon.  Ő pedig kecsesen  megemelte a kést – mintha csak egy tortaszeletett készülne vágni.-  És…döfött…döfött…döfött….Majd a lány kilehelte lelkét.  Ahogy ott álltak Rose Milano vérben úszó holtteste felet, nem tudta nem megállapítani, hogy milyen nagyon hasonlít is ez a lány Prinsre! Akár az ikertestvére is lehetne! Ott álltak a hűvös éjszakában és egyszerre azon kapta magát, hogy vörös hajú  szerelmét látja a halott lány helyébe! Elkáromkodta magát, de csak hogy a gejzírként előretörő remegését csillapítsa valamivel.- Bár tudta, hogy  haszontalan.

-        Megyünk már, Főnök?  - Kérdezte az egyik nagydarab melák,  a nyakában lévő nagydarab arany nyaklánccal szórakozva. – Nem akarnék lemaradni az Uinted meccsről. Nagyon izgi összecsapás lesz.

Főnök…haha- Derült magában Olivér, bőrkesztyűjében szorosan tartva a véres kést. – Tetszett neki ez a címer. De igazából, ő semmiféle főnök nem volt. Nem ő fizette a srácokat hanem  Jack….vagy a Woren másik dúsgazdag alapítója..nem tudta pontosan ki. – De nem is érdekelte. Véletlenül találkozott Jackkel egy sörözőben, és – pár üveg tán-  kitálalt neki beteges vágyáról, hogy mindenképpen ölni akar! Nem, nem azért mert verték kiskorába, vagy az apja pszichopata volt és így akart bosszút állni a világon! Szó sincs erről: csak valamiért gerjed erre! Beszélni nem beszélt erről sűrűn – legfeljebb  poénkodva az egyetemen haveri körben- viszont a vágy olthatatlan tűzként égett benne! Ölni kell! Lehet, hogy agybeteg, de ki kell próbálni! – Amúgy  meg biztosra vette, hogy tudat alatt, minden embertársát megkísértette már ez a gondolat! Csak sokan nem mernek szembesülni „ szörnyeteg „ énünkkel. Ő szembenézett magával, ám nem tartotta magát, holmi ocsmány szörnyetegnek! – Amióta a Paradicsomból kiűzött minket az Úr, azóta csak gyilkolunk – mondta legelső véletlen találkozásukkor Jaknak- legjobb példa: Kain és Ábel! Az életben mindennek két oldala van – Vallotta eltökélten.- Mint van Menny, úgy Pokol is, Mint Isten, akképp Ördög is…és itt vagyunk mi, végül! Többmilliárdnyi ember! Van köztünk olyan, aki rendes, becsületes, szorgalmas…de álmában sorozatgyilkos. És van akinél ez fordítva történik: gyilkosként ül valahol a sitten, de lelke mélyén és álmában mindig virágos rétről álmodik. Ő, Olivér hitt abban, hogy az emberben egyszerre van jelen a Teremtő Erő és a Gyilkos Pusztító. Csak van, aki tud parancsolni gyilkolni vágyó énjének, van aki pedig nem! -Ő az utóbbiba tartozott. Ugyan megkésve – pár hete- ébredt rá erre, de nagyon hamar támogatókra lelt. Jack megígérte neki, hogy eltakarítanak utána minden nyomot, ha cserébe minden erejével azon lesz, hogy drogra éhes szponzorokat keres. Alkut kötöttek. Rose volt az első áldozata. Iszonyatos nagy mázlija volt, hogy ez a Veselius vagy ki a bánat éppen akkor, és éppen ott bukkant fel. – Oli elnevette magát, ha az akkor hajléktalanul kinéző, félkómás srácra gondolt.- Simán rá tudta kenni a balhét. És ezt is tette. Felhívta Prinst és elmondta neki, hogy a White Store sarkán megöltek egy hozzá hasonlólányt, és valószínűleg az a fiú tette, aki ott van a közelben, félájultan.  A mentők azonnal a helyszínre siettek, ő addig egy speciális folyadékkal eltüntette a késről az ujjlenyomatokat  és elhúztak a helyszínről. Vének pedig befellegzett. De miért pont ezt a srácot kell istápolnia az ő barátnőjének? – Mérgelődött magában kezdetben.- Veszélyes lehet rá nézve…ha kiderül. Prins azonban makacsul ragaszkodott hozzá, mert „ De Oli, ő az első betegem” mondta neki bűbájos mosollyal. És hát..egy –két csókkal mindig kenyérre lehetett kenni! Így meg ő is szem előtt tarthatja a első gyilkosságának „ szemtanúját” .

Újra dörömbölt. Csend és semmi. Mi a kék eget csináljak most? – Töprenget magában. Nem akart még onnan elmenni. Tudni akarta, hogy sejt e a lány valamit. Mert ha igen, akkor el kell hallgattassa. Mondjuk így is, úgy is az lesz a sorsa…hiába gyönyörű..neki ölni kell. És fog is.  

 - Ha rég óta ismersz – szólt közbe egyszer csak Prins, még mindig kételkedve Vé szavaiban, - Tudnod kell, hogy mi a harmadik nevem! Na, gyerünk: csak két-három barátom hív így.

-  Ugyan már,ne vizsgáztass már, légy szíves! – Vágta rá a fiú nevetve és fülébe súgta a harmadik nevet- Ismerem az egész életedet, jobban, mint az enyémet. Tudom, hogy a Magyarországon élő nagyid nevezett el így. Tovább megyek:  Emlékszel Derien bácsira a szomszédotokból? –Ő bólintott.- Én voltam. Vagy Marcus Keenearra az általánosból? Az is én voltam.

-Elég durva vagy. Kis koromban kaptam a harmadik nevem, azt jelenti: idegen…- Prins felhúzta szemöldökét.- Mintha utalna arra, hogy…

 Vé bólintot. -Idegen vagy az emberek között, egy kívülálló. De ezt a legjobb értelemben…látod? Nevedeben a végzeted! A lány kérte őt, hogy meséljen magáról valamit, de a fiú nem ment bele. –Tart a titoktartás. Ne akarj mindent tudni! – Szólt rá szigorúan. A lényeg, hogy bízz magadban! Sablonos szöveg, itt a földön, de működik.Azzal elmesélte neki a kihallgatott beszélgetést.

-Nem tudom, mire készülnek a WOREN- vezetői, de már figyelmeztettem az össze beteget, hogy egy helyben legyenek. Illetve a bőrük alá észrevétlenül beszúrtam egy kis riasztót, ami érzékeli, ha félelemtől, pániktól ugrik meg a pulzusuk.- És mindezt egy pár óra alatt?? - Rökönyödött meg a lány. Valahol nagyon méltányolta a fiúban, hogy mindig elő tud rukkolni, valami nagyon nem normálissal, valami csodálatossal, valami lélegzet elállítóval.

- Angyal vagyok, édes! - Vágta rá kacsintva Veselius, legszebb mosolyát magára öltve. 

Prinst, mintha fejbe kólintották volna:- A gyilkosság Vé! Téged vádolnak…meg fel is jelentettelek – tette hozzá, csak úgy mellékesen, kerülve a fiú pillantását. - Ha nem te akkor ki követte el azt? Látod a jövőt? Vagy ott voltál? Mi lesz ennek az egésznek a vége?– Prins azon kapta magát, hogy közelebb húzódott a fiúhoz és ismét elkapta a kérdésroham. De érzett még valami más, szokatlan dolgot is: félelmet, hiányt. Nem akarta, ezután a fiú magára hagyja és máshol angyalkodjon. Beleszeretett volna? Nem...az nem lehet! Az tilos!!- Basszus, Larry! - Kapott hirtelen a szája elé-Ja és még Randim van, Olival! Biztos ott várakozik már.

- Ó, és még hány pasival, Vérvörös? - Nevette el magát hunyorogva a fiú.- Larry alszik mint a bunda. Az ajtó szépen csukva, ne parázz már, ápoló néni! A lány is elnevette magát,- Ő volt az egyetlen pasi az életemben! Szabadkozott nevetve- Sose volt más... 

-Nem én követtem el a gyilkosságot - Vágott a szavába Vé és lerítt róla, hogy valami felzaklatta-  Meg fogod tudni azt is hogy ki. Hamarosan! Megmutatom neked majd, mi történt azon az estén..

 A folytatás itt: http://eleg007.blog.hu/2015/01/27/vervoros-_az_utolsok_a_vallomas_3_resz

Kokas Bálint