Az előző rész itt: http://eleg007.blog.hu/2015/03/23/vervoros-_az_utolsok_tizenharmadik_fejezet_az_utolsok_4_resz

Lehet, hogy a kíntól, csak szeme káprázott már, de a betegek egyszerre kibuktak a lángok sűrűjéből, és mit sem törődve a zabolátlan tűzzel, és lassan, gépiesen felé indultak. Annyit látott, hogy szinkronba mantráznak valamit, de semmit nem értett belőle.

Meghaltam? Vagy nem? Bár tényleges fájdalmat érzett, reálisan gondolkodó énje, még mindig makacsul tomboltbenne, hogy ez az egész csak egy fikció. Egy szörnyű agyrém. Ami valószínűleg Veselius műve. Ki másé lehetne? Az angyal felbukkanása, tövestől megcsavarta addigi életét. Bár kezdettől fogva vonzódott hozzá, sose gondolta volna, hogy az események, idáig fajulnak. Hogy történetesen egy lángoló színpad közepén áll, és nem érez fájdalmat. - Legalábbis nem akkorát, mint amit normális esetben érezne. - Oké: normális esetben messziről elkerülné az efféle extrém kihívásokat. - Tekintettel arra, hogy olykor egy-egy reggeli "suliba menős" ébredés is, komoly traumát okozott neki. Mert 1. A legtöbb reggeli óra pocsék volt. 2. Elég sűrűn elaludt, és hát nem engedhette meg magának azt a hanyagságot, hogy csupa kócosan induljon útnak. A hajvasalás mindig sok időt vett el tőle a reggeli rohamban. Basszus. Megint elkalandozott. - 2 perce van hátra, és képes a hajvasalás rejtelmeiről agyalni.- Korholta magát bosszúsan, miközben a betegek egységesen felé nyújtották kezeiket, mintha azt akarnák, hogy menjen velük. És most már kristálytisztán értette a skandált szöveget.

- Királynő! Királynő! Királynő!- Hirtelen több tucat kéz ragadta meg és érezte, hogy a magasba emelik őt, megindulva vele valahová. De nem tudott reagálni. És nem is akart. Valamiért azt érezte, hogy bízza rájuk magát. Csináljanak vele, amit akarnak, úgy sem fogják bántani! Látta a szemükben. Látta a csillogást. Valamiért hősként tekintettek rá, de fogalma sem volt róla, hogy mivel is érdemelte volna ki ezt a címet.

Egy kedves, szelíd hang térítette magához. Fényeket látott. Vakítóan tiszta, hófehérséget. Bőrét kellemes meleg simogatta és kutya baja se volt. Egyetlen porcikája se sajgott, mintha mi sem történt volna.

- Vérvörös! Vérvörös, ébredj! Minden rendben van. Ez Vé! -áramlott be tudatalattiába a boldog felismerés, ami akkora adrenalinnal lökte meg, hogy szinte úgy érezte: a világ valamennyi energiája a testébe áramlik. Vagy, hogy újraszületett.

- Veselius! - Pattant ki szeme boldogan.- Már azt hittem, hogy...hogy meghalok!- Akarta mondani, de amikor meglátta a fölé hajoló, mosolygó kék szeműt, inkább lenyelte a mondatot. Egy puha és hatalmas baldachinos ágyban feküt, finoman betakarva egy selyem lepedővel. - Jó reggelt a Mennyországban Csipkerózsika! - Köszöntötte őt szenvtelen mosollyal. - Azt hitted hagylak elveszni? Tökéletesen kiálltál minden próbát, Vérvörös.

Tehát csak próba volt. Jól gondolta! De azért számtalan kérdés forrongott benne. Lassan felült, majd körbenézett. - Nem messze mellette egy gyönyörű fehéren ragyogó márványasztal állt, telis- tele jobbnál - jobb ételekkel.

- Mi ez...? Mi volt ez...? - Kérdezte aléltan, de az újabb csodálkozástól, nem nagyon jutott szóhoz.- Tényleg a Mennyekben vagyunk? Hova tűntél...? Mért nem szóltál, hogy erre készülsz? - Az utolsó kérdésben volt némi szemrehányás, de a fiú csak mosolygott. - Nem szokásom előre mindent bejelenteni, Vöröske!

- Utálom, ha le Vöröskézel! - Húzta fel az orrát tetetett sértődöttséggel.- Attól tartok kénytelen leszel mindenről beszámolni, különben fizikai terrort fogok alkalmazni! - Jelentette ki a lány erőltetett komolysággal, de a végén kibuggyant belőle az újabb kacaj. - Nagyon jól tudod, hogy, ha felhúzol, veszélyes tudok lenni!

- Biztos vagyok benne, hogy tőled Voldemort Nagyúr is kifeküdne, azonnal! - folytatta pimaszul a fiú, majd kis szünet után elkomolyodva folytatta.- Büszke vagyok rád, Prins. Hidd el: nagyon sokan elbuktak volna!- Mondta lágyan, végig simogatva hosszú vörös haját.- És, hogy mi volt ez az egész? Mi volt az, amibe majdnem meghaltál? - Az utolsókkal találkoztál, ápolónőkém. Az utolsókat  volt szerencséd megismerni...és túlélni!- Jelentette be rezzenéstelen arccal.

Folytatódik!

Leszel Te a történet írója? Itt a lehetőség: http://eleg007.blog.hu/2015/03/24/vervoros_vege_ki_folytatja

Következő fejezet- Tizennegyedik fejezet: A csók

Kokas Bálint