Az előző rész itt: http://eleg007.blog.hu/2015/06/16/vervoros-_az_utolsok_tizenhatodik_fejezet_szovetsegesek_9_resz

-Te miről beszélsz? – Kérdezte a lehető legflegmább stílusban a fiú.- Milyen álmod válik valóra? A világbéke?

-Melletted az világháború lenne – Csípett vissza a szőkeség.- Pontosan tudod, hogy miről beszélek, ne add a bolondot Veselius!

-Oké, miről maradtam  le? – Vetette közbe Olivér értetlenül.- Milyen szövetség? Milyen álom?

Egyikük se válaszolt azonnal, csak titokzatosan összenéztek.

• Mond el neki te! – Szólalt meg Heléné végül.- Elég sok részletbe be kell avatnunk….

Vé először  úgy tett mintha nem is hallotta volna az utasítást.- Inkább megmutatom! – Nyalta meg a szája szélét kicsit kelletlenül.- Bár megígérted, hogy még nem térsz vissza…

-Te meg, hogy nem szeretsz bele Vérvörösbe! – Jött a válasz, a kelleténél kicsit hangosabban.- Azt ígérted, kitartasz mellettem…

Vá-vá-várj! – Kapkodta a levegőt Oli zavartan.- Milyen megállapodás? Mit akarsz megmutatni?

-Jól tudod, hogy mi ketten már egyszer meghaltunk – Kezdte a magyarázkodást Veselius.- Angyalok vagyunk…- A fiú igenlően bólintott.- De nekem feladatom van.

-A lány – Szólt közbe Heléné.- Vérvörös…

-Sokra viheti…embereket menthet meg, tekintve, hogy később át fogja érezni a fájdalmukat.

-Miii?

-Ő különleges…- Folytatta Vé ügyet se vetve a lány exének döbbent arckifejezésére.- Csak még nem tudja. Egyedül a Corenről tud, kábé. DE! És hatalmas de! Később ugyanúgy emberek fogják hívni, hogy segítsen rajtuk…

-Mert ő is angyal…vagymi lesz?

-Nem – Csóválta a fejét a fiú.- Ő semmi extra nem lesz. Csak szimplán önmaga. És éppen ezért olyan különleges! Halandó lány, aki mégis, mondhatni természetfeletti erővel bír! Érző…Nem tudjuk hogy lehet ez! – Tette hozzá gyorsan, megelőzve egy újabb kérdést.- Két éve figyelem őt, de nem jöttem rá a titkára. Szerencsére még ő se tudja, hogy milyen különleges képessége van….

-Amit másra is fel lehet használni! – Fűzte tovább a szót Heléné.- Gondoljatok bele: a fájdalmakból erőt lehetne nyerni! Akinek fáj valami lelkileg, az könnyen meghajlítható! Együtt, nagy tettekre lennénk képesek, az egész világon. Nem lenne többé sötétség, félelem…csak az lenne, amit mindenki akar!

-Anarchia? – Kérdezte óvatosan Olivér.- De ha az lenne mindenhol akkor nem lenne…

-Szenvedés- Fejezte be a mondatot Vé, bár a focista arckifejezéséről lerít, hogy nem éppen erre a szóra gondolt.- Mi hiszünk ebben, Olivér! Amikor két éve csatlakoztál hozzánk, nyilván nem fedhettük fel titkunkat, de most itt az ideje.

-És ha jól gondolom, Prins Barenty veszélyezteti ezt a szabadságot.

-Bingó! – Bólintottak egyszerre.- Mi esélyt adnánk a „ gonosznak” is, hogy megváltozzon, de Vérvörös mindent megtenne, hogy a világ mostani rendje ne boruljon fel!

-De jó és rossz egyszerre van jelen mindenkiben? – Ráncolta homlokát Olivér

-Jó meglátás! – Válaszolta Vé biccentve.- De a célunk másik része az, hogy megtoroljuk az igazságtalanságot, amit…

-Amit veletek szembe elkövettek! Olivér végre megértette, mire megy ki a játék.- Tehát sötét uralom lenne…legalábbis egy darabig!

-Amíg az elégtétel időszaka véget nem ér! És barátom! – Tette a fiú vállára kezét Vé.- Neked is nagy lehetőség lenne ez.Viszont Vérvörösnek egy árva szót se az egészről…bár mondjuk kétlem, hogy tárgyalna veled.

-Miért?

-Ööö…. tud a kis magánakciódról! – Válaszolta könnyedén a fiú, mintha csak egy reklámról csevegnének.- De inkább ne kérdezd meg honnan.

-De mégis, hona..?

-Azt láttatok az emberekkel, amit akarok!- Jelentette ki a fiú. – De nézz a szemembe, kapsz egy kis ízelítőt.

Ekkor olyan dolog történt, amire egyikük se számíthatott.Szavait követően a  kriptát hirtelen hatalmas homoktenger borította el.- Akarod, hogy fokozzam még?? - Üvöltötte Veselius a buckába felbukó Helénének, mire a homokból, vulkán módjára tört elő valami vörös...valami...piros.
- Vééérr??? - Beteg vagy!!! - Ordított rá Olivér, miközben a többiek kővé meredve bámulták őket.
-VÉR...VÖRÖSSSS !!! - Krákogta Veselius eszelős tekintettel vicsorogva.- Látod??? Azt hitetek el veletek, amit akarok. Azt láttatom veled, amit látni akarsz. Mert én megtehetem. Én vagyok az illúziók mestere. ...Vérvörös pedig...kezdetektől fogva a markomban volt! - Látva a rémületet az exe arcán, újabb sátáni kacajban tört ki!

Egy szempillantás alatt az egész semmivé lett.- Izgi, mi? – Vigyorgott tovább a fiú.

De ne térjünk el az eredeti tervtől! – Szakította félbe Vé keményen Helénét, ügyet se vetve a vacogni kezdő  - Nekünk Vérvörös kell, aki azt hiszem szerelmes belém…- Jobban, mint beléd volt, haver!- Vigyorgott rá önelégülten Olivérre.- Elnyertem a bizalmát….manipuláltam és…most átállítom a mi oldalunkra!

-Mi lesz, ha nem…? – Kezdte fejhangon a szőke, de Vé keményen megragadta a vállánál fogva.- Nincs olyan, hogy nem ! – Sziszegte gyilkos pillantást lövellve felé.- Eddig úgy táncolt, ahogy fütyültem…ha nem teszi meg azt, amit tennie kell…meg fogom ölni! Amúgy is untam már az állandó nyavajgásait. – Tette hozzá öklével a kőpadra csapva, amely finoman repedezni kezdet. 

- Mi a következő lépés? - Olin meglátszott, hogy még nem heverte ki a látottakat.

- Itt maradsz a sráccal. Mi gyorsan elintézünk valamit. - Jött a parancs azonnal. - Nem leszünk sokáig! 

Mielőtt Olivér beleegyezését adta volna a dologba, Vé megragadta Heléné kezét, és azonnal köddé is váltak.

Folytatódik!