Az előző nap eseményeit, itt találod:

 https://eleg007.blog.hu/2018/07/23/egy_lovastabor_emlekere_1_resz_megerkezes

2018.07.20.

Új nap virrad. Úgy kipattan a szemem, hogy hirtelen azt se tudom, hol vagyok. Reggelente amúgy is gyakran járok így: másodpercekbe telik, míg az álom szőtte világból, visszatalálok a való világra. Két órát, ha aludtam. Zsigeri fáradtságot érzek. Körbenézek. A srácok még alszanak, többnyire. Petneházán vagyok, a lovastáborban. Egy emeleten vagyok. Padlásszobában. Fúj, de büdös van: tipikus kanszag, amit rühellek. Lentről jövő beszélgetések moraja csapják meg fülemet. Oké: nem én keltem elsőnek. Ránézek a telefonomra, majd gyorsan felöltözök, és lesietek a többiekhez. Fél óra, és szalonképes vagyok! 

Miután a kis csapat felébred és reggelizünk, reggeli torna vár minket! Úristen, de perverz!- Suhan át a gondolataim közt.- Ki képes ilyenkor tornázni? Aztán rájövök, hogy a velem egykorú, szimpatikus táborvezetőnek van igaza: nem árt ez nekünk. Legalább mindenki feltámad poraiból. Délelőtt, még lehet kézműves dolgokat készíteni: folytatom a bőrmunkámat egy darabig, de aztán..hát ránézek, és elmegy a kedvem tőle. Nincs meg bennem a bőrfaktor na! A többiek? Mint a mosott almalé: mindenki hullafáradt. Kicsit megy az újjal mutogatás, hogy ki nem hagyott, kit aludni, de alapvetően senki nem haragszik senkire. Délelőtt meg már lehet lovagolni. Végree!!! Felkúszom valahogy Foltosra, aki meglepő  módon ugye, egy ló, és igyekszem rá koncentrálni. Meglepő, de sikerül is, pedig a gondolataim, ezer fele szánkóznak!

Közben figyelem a srácokat. Apró klikkesedések itt is megvannak, ahogy az minden csoportban lenni szokott. A csajok nagyjából együtt vannak, a fiúk azonban már kevésbé. Feltűnik, hogy az egyik "könyvtáros srác", feltűnően sokat legyeskedik az egyik, ottani lány körül, aki állja a sarat...vagyis az ostromot. Ottani lány? Értsd úgy, hogy Ő, amolyan lovassegéd: segít nekünk a lovaglásban, segít az étkeztetésben....szóval: ott dolgozik! De nincs egyedül! És tényleg! Le a kalappal a csajok előtt, lerí róluk, hogy nem elfuserált plázacicák!  Figyelem őket: szívják egymás vérét, de úgy, hogy attól még Edward Cullen is megszomjazna, incselkednek egymással, a srác túl sokat beszél Róla, és énem egyik fele azt súgja, hogy ebből még lehet valami. A kölcsönös szimpátia mindenesetre megvan. Aztán kitudja...ha olvasták, vagy látták a Szerelmünk lapjait...soha nem lehet tudni. 

Délben szó esik egy esti túráról, azaz, egy bátorságpróbáról! Nyolc kilométer gyalogtúra, a közeli erdőben. Este, a sötétben. Csapatokat alkotva, a hatalmas nagy pusztában, zászlókat kell megtalálnunk. Amelyik csapat a legtöbb zászlóra rátalál, az nyer! Valamiért rögtön az ugrik be, hogy  ez korántsem lesz olyan könnyű menet, mint elsőre hangzik...és igazan is lett! Nem mintha féltem volna a túrától: 14 kilométert képes vagyok, nagyjából mosolyogva megtenni, de aztán is megnyomom a pánikgombot. 

Amíg a többiek körbejárják az esti terepet, kihasználom az alkalmat, és ledőlök a fenti szobánkba aludni. Közben két új táborlakó érkezik, és egy kicsit kezd olyan érzésem lenni, mintha csak egy legújabb valóság showba csöppentem volna: akkor most a főnök urat és az "új lányt", a közönség szavazta be? Persze, nem. Ők, csak most tudtak jönni. De örülök nekik, mert velük teljes a csapat. Vagy mégsem! Az egyik kollégámnak ugyanis, sajnos haza kellett menni! Akkor, most...ööö...őt kiszavazta a közönség? :D Nemáá, tök jó fej!    

 Délután új játék kezdődik meg: mindenki elázik. Mármint, nem úgy, mint, ahogy  Rihanna az "Elá , elá, é, é" című dalában énekli, hanem nyakig vizes lesz! Mindenki kötnek a karjára egy színes karszalagot, és kap egy műanyag poharat. Kimegyünk a hatalmas rétre és...baszdki! Amikor meglátom, hogy vendéglátóink több vödörnyi hideg vizet hoznak, kezd leperegni előttem az életem! A poharunkat bele kell mártani a vödörbe, és addig kell locsolni egymást, amíg le nem jön rólunk a szalag...hát...mindenki csutakra ázott. Én meg ronggyá! Legalábbis azt tutira veszem, hogy vagy nyolcszor egy teljes vödörnyi locsolást kaptam. Köszönhető ez annak persze, hogy orvul, én is telibe locsoltam társaimat, és én is nem egyszer a vödörnyi hideg vízzel támadtam! Na a móka vége az lett, hogy iszonyatosan retkesek, vizesek, vacogósak lettünk, mire leállították a versenyt. Azt hiszem, hogy inkább túlélek egy Éhezők Viadalát, mint ezt....gyűlölöm a hideg vizet!!! Ennek ellenére, tökre élveztük az egészet...más kérdés, hogy egy órába telt, mire rendbe tettem magam. 

A vacsora rizs volt, meg hús. Repetáztam. Tudtam még lovagolni: már nagyon vágtáztam volna, de ahhoz már nem éreztem magam elég összeszedettnek. A táborvezető közben lovasíjász bemutatót tartott, egy kis történelemórával egybekötve. Elmesélte, hogy hogyan is kötődünk mi magyarok az íjászathoz, hogy milyen ősrégi hagyomány ez. Bámulatos, hogy milyen szépen íjászkodott. És utána a többiek is! Az az igazság, hogy nagyon ki akartam próbálni ezt a dolgot is, de! Íjászat+ lovaglás? Nálam = Katasztrófa. Holott, az íjászat is nagyon vonz! Főleg, amióta rákaptam A zöld íjász című sorozatra! 

Nemsokára túra. Megpróbálok még pihenni előtte. Készen kell állnom arra, hogy le kell nyomnom nyolc kilométert, egyhuzamban. Noná, hogy kipihentem magam: több, mint félórát ugráltam a trambulinba, melynek következtében 1. még jobban lefáradtam 2. úgy lefőttem, mint a reggeli kotyogós kávé! Ehhez igazán, csak gratulálni tudok magamnak! Csapatokba verődtünk, tíz után pedig, el is indultunk a sötét erdőbe.   

Egy kicsit, ott ismét minden egybefolyt nekem! Két másik társammal indultunk meg: két világító mobiltelefon kíséretében. Picit féltem attól, hogy lemaradok, noha nem ez volt életem első, ilyen jellegű megpróbáltatása. Megyünk, megyünk...zászló sehol...nagy fű...még nagyobb fű....szúrós bokor...hopp, majdnem elesek...fű...hopp, már tényleg elesek...előre szólok, hogy élek...megyünk... megyünk...azt beszéljük, hogy eltévedtünk! Ki van téve, hogy merre kellene menni, de mi nem találjuk a jelzést...aha...minden horrorfilm így kezdődik...aztán megyünk...megyünk...halljuk a többi csapatot...beérjük őket....egyesülünk velük....megyünk...megyünk....MIKOR TALÁLUNK MÁR EGY ZÁSZLÓT? -Kiált fel a bennem valami.....Találtunk...aztán...aztán egymás ellen futunk...melyik csapat talál hamarabb zászlót? Ez itt a kérdés! 

Pontosan, már nem is emlékszem, hogy hány zászlót találtunk meg összesen, de azt tudom, hogy a táborvezető úr, és kis segédjével, egyszer csak szembe találkoztunk az úton. Ami, valljuk be, nem kis megnyugvást hozott számunkra. Robi feltette a kérdést, hogy ki akarja meghallgatni, a helyi rémtörténetet, és ki nem? Aki igenre voksolt, az vele ment, aki a nemre, az tovább kutakodhatott a zászlók után. Rémtörténet egy elhagyatottnak tűnő erdő sűrűjében, este tíz után? Királyság! Hallani akartam! Néhány társammal így, el is indultunk a vezetőnkkel és segédjével, egy külön úton...be...a sűrűbb rengeteg felé....

És akkor most fogok veled kicseszni, Kedves Olvasóm! Ugyanis, nem írom le a sztorit! Semmi kedvem egy helyi legendát világgá kürtölni: ha érdekel, keresd meg a lovastanya vezetőjét, járd be a terepet, hallgasd meg a legendát! Annyit elárulok, hogy nem démonok, nem zombik, nem  vérfarkasok vannak benne, felesleges agyalnod...hm...de...most már úgyis kattog az agyad, igaz? Vajon, mit halhattunk? Titok! :) 

Elindulunk vissza a táborba. Hátul baktatok, a ma jött lánnyal. Beszélgetünk. Kíméletlenül beolvas, amiért a barátját ócsároltam, anélkül, hogy az ő érzelmeit, figyelembe vettem volna. Ócsároltam a srácot, pedig sok mindennel nem is voltam tisztában. Vagy de...vagy nem....igazából olyan rohadt bűntudat kapott el, hogy az nem igaz! Mert így nem is a srácot bántottam meg igazán, hanem őt! Tört döftem a szívébe. Pedig nem akartam: csak kimondtam a véleményemet. Igazságtalan, paraszt, genny voltam. Tessék: mondtam már, hogy néha nem vagyok, annyira kedves? De beismerem! Nem voltam fair, és őszintén bánom! Nem tudom hányan olvassák ezt a cikket, de azért ne gyűlöljenek meg emiatt. Mindig is az az ember voltam, aki nem tartja véka alá a véleményét. De ha hibázom, mindig is képes voltam elismerni. Tessék: elismerem, bocsánat jövevény! 

Ez jár a fejemben, amikor visszatérünk a táborba. A megszokottól élesebb beszólásokat kaptam tőle, ami bár kicsit fájt, de tudtam, hogy jogos! És még valami, befészkelte magát az agyamba: milyen jók is ezek a táborok! Úgy értem: egy ilyen helyen, valóban megismered a másikat. Távol, a világ zajától, nem csak a lóra tudsz ráhangolódni, hanem a társaidra is. Képesek vagyunk újra beszélgetni, feltárni egymás hibáit, és segíteni a másikat abban, hogy egy kicsit, visszataláljon önmagára! Nem akarok nagy lelkizésekbe bele menni, de nem így van? A modern technikától távol, egy kicsit, itt egymásra vagyunk utalva: csak rajtunk áll, hogy a barátságok megszilárdulnak e ( és most nem a szintén ma érkező főnökömre célzom, akit történetesen, Szilárdnak hívnak...:D), vagy örökké szertefoszlanak! Úgy érzem, életemben sokadjára, rájöttem, hogy mennyire fontos a barátság. Mert sose tudni mit hoz az élet: lehet, hogy mi is , egy legendává válunk, csak nem mindegy, hogy mit mesél majd rólunk az utókor! Egyszóval: élj úgy, s tégy úgy, hogy soha ne bánd meg....vagy ha tettél valami rosszat tudd: van egy bátorságpróba neked is, amit végig kell járnod neked is, hogy bocsánatot nyerj! 

Láttam a csillagokat ezen az éjszakán. Kerestem a Göncöl szekeret, de nem találtam. Éreztem a szellőt, ahogy megérint. Fárasztó napunk volt nagyon, de valamiért ezúttal... nem is voltam annyira fáradt!

A lezárórész hamarosan jön! Folytatása következik...

Vérvörös blog lájk:  https://www.facebook.com/vervorosblog/

2018. 07. 19. Csütörtök

Tíz után pár perccel  még ránézek az ágyam mellett heverő táskámra. Vajon, mit hagyok majd itthon? - Teszem fel magamban a költői kérdést, és gondolatban újra lezongorázom, hogy hova is megyek négy napig. Petneháza. Lovastábor.  Tanodásokkal megyünk. Busszal. Oké!

Egy lovastábor jellemzői:

1- A természet lágy ölén leszünk.

2.- A változékony időjárás miatt, lehet záporra is számolni, vagy épp rekkenő hőségre is. Ha nagyon elengedem a fantáziámat, szóba jöhet még vulkánkitörés, cunami, vagy éppen tornádó is! Nagyon bízom benne, hogy nem lovaglás közben támad egy forgószél... az nagyon  kegyetlen lenne! 

3.- Lovaglás-> kényelmes, koszolható ruha...

Hm... azt hiszem, jól pakoltam be. Berakok még egy hajzselét. Tudom, tudom, hogy felesleges! De hát, na! Utálom, ha szanaszét állnak a fürtjeim, muszáj törődnöm vele! Ennek ellenére majdnem mindig szanaszét áll...

Várom nagyon a tábort! Több, mint tíz évvel ezelőtt lovagoltam már, szeretem a lovakat. Azt eldöntöm magamban, hogy minden lehetőséget ki fogok használni most is, hogy lovon üljek. 

Egy körül gyülekező van, a könyvtártól nem messze eső Spar parkolójában. Nem tudom, említettem e már itt a blogon, de lassan két éve, egy könyvtárban dolgozom. Pontos címet, érthető módon, nem közölnék, elnézést! Szeptembertől pedig elindult egy projektünk (újra), melynek keretében, 9-18 év közötti fiataloknak nyújtottunk iskola utáni korrepetálást, szaktanárokkal együtt. Ami azt jelenti, hogy ha X-nek kevésbé ment a történelem például, akkor nálunk volt szaktanár, és segített neki megérteni. De érdekes módon, a mi könyvtárunkba járó fiatalok, minden ok nélkül szívesen térnek be hozzánk. Hát...vagy nem...csak nagyon jól színészkednek! :) Összességében nagyon jó csapatról van szó, nagyon megkedveltem őket, ennyi idő alatt! Nos, velük mentem táborozni, Petneházára. Itt a lovastanya közösségi oldala, tessék szétnézni:   https://www.facebook.com/V%C3%A1gta-lovastanya-326883314432755/

Amikor elindul a busz egy csapat zsibongó fiatallal, már teljesen új érzések kerítenek hatalmukba: elengedem minden jelenlegi problémámat, és városom elhagyva, azokat is elhagyom. Nagyon szép tanyavilág tárul elénk, miután kisbuszunk lefékez. Egy óra se telik el, és már úgy érzem - vagy írhatok többesszámba nyugodtan- mintha  nem is idegen helyen lennék!  A minket fogadó emberek nagyon kedvesek voltak ( meg még most is azok, hiszen élnek...hagyjuk a múltidőt!), a lovak meg olyan barátságosak, hogy át lehetett volna bújni, a hasuk alatt is.Azért, nem próbáltuk ki!  A szállás jó, ételt napi háromszor kaptunk, tisztálkodási lehetőség adott....minden szuper lesz!- Gondoltam magamban. 

Négy nap eseményeit nehéz leírni. Nagyon jól éreztem magam! Vagy: éreztük magunkat! Annyira összefolyt nekem valahogy az egész, hogy az  hihetetlen. Pedig nem rúgtam be, becsületszó! Mivel jártam lovagolni sokáig anno, már az első nap ügethettem! Csodálatos érzés. Amikor eggyé válsz a lóval, amikor teljesen rá tudsz koncentrálni és csak ketten vagytok...az...csak az...csak az tudja átérezni, aki már ügetett. Szívem szerint, órákig csak mentem volna a pacival körbe-körbe, de természetesen azt nem tehettem meg.

A lovagláson kívül,amúgy is több tevékenységet is űzhettünk: lehetett fonni, bőrből készíteni valamit, festeni, vagy éppen trambulinozni. Hát..én..izé...fontam egy karkötőt...vagyis...ööö...Egy órán át magyarázták nekem, hogy kell, de annak ellenére se lett belőle egymillió dolláros ékszer! Waldorf iskolába járok: 12 évig volt kézimunka óránk, amin fontunk, szőttünk, varrtunk, stb...de mindig analfabétának éreztem magam, ezekben a dolgokban! Szóval: a karkötőm súrolja a katasztrófa határát! Bőrtáskát is elkezdtem csinálni, de a küzdelmem vége az lett, hogy ráébredtem: Bálint! Kíméld meg a világot ettől a csúfságtól, és elmentem inkább a trambulinba  ugrabugrálni! Naaa azzzz! Az viszont, tökéletesen ment...vagyis...ööö..izé...ment volna, ha nem ott szerzem be a legtöbb sérülésemet! Paradoxon, hogy egy lovastáborban, egy trambulin vág haza! De nem baj! Este nagyon sokat jártam oda: imádtam elterülni, és ott lejegyezni egy-egy verset. Persze, valaki mindig megtalált ott is, aminek az lett a vége, hogy a tollat letéve, hosszú percekig beszélgettem az élet nagy dolgairól. Az az igazság, hogy  a trambulin, nagyon jó hely volt a lelkizésre! 

Szép tiszta volt az Ég! A csillagok remekül látszottak. Teljesen más levegő jár(t) itt, mint a nagyvárosban. És sehol egy nagy zaj, se reklámtábla, se betonházak, szupermarketek. Csak a természet: lovak, bogarak, cicák, jó illat, jó közösség. Minden mai gyereket megtáboroztatnék itt, az tuti. Nagyon jó érzés kiszakadni, a rohanó betondzsungelből. Egy ilyen lovastanyán, nem kell ezer fele szakadnod se. Csupán négy dologra kell odafigyelned: az állatokra, a természetre,az embertársaidra, és önmagadra. 

Az első éjjel, szinte senki nem aludt, semmit. Táboroztunk: ki alszik egy táborba? Ha akarna, se tudna, nem? Péntekre virradt. Mind azt hittük, hogy már szépen belakva helyünket, megismerve új barátainkat, semmi nagy váratlan nem érhet minket. Táborozunk: miért ne érne? Mert a következő napokban, voltak akik lesérültek, voltak, akik elsírták magukat, és bizony új szerelem is lángra kapott!  Azt elárulom, hogy ezúttal nem rólam van, lesz szó! Bár, hogyha nyolcadjára is bele lehet szeretni ugyanabba az emberbe, talán! De erre a vonatra most nem ülnék fel, bocsi. Hiszen tudjátok! Nyolcadik utas: a Halál! :D 

Röviden: a beszámoló hamarosan folytatódik! 

Lájkold a blogot, itt: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Kokas Bálint

Tudom, hogy ezzel a témával vékony jégen járok, mert sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy melyik irányba tartok...őszintén szólva, nem zavar! Gondolni még ma is bármit lehet, aki meg ismer az tudja, hogy merre is vonzódom. Na, csak azért kezdtem így, mert az előző cikk után ( itt olvasható: http://eleg007.blog.hu/2018/07/06/pride-meleg_vagyok_ments_ki_innen)

Nem azért folytatom az előző cikket, mert sikeres volt, vagy mert ki akarom csapni a biztosítékot, hanem mert maga a téma olyan, hogy tényleg regényre való gondolatom van róla, és azt gondolom, hogy több ember is küzd azzal, hogyan is vállalja fel (ön)magát. De szögezzük le: nem prédikálni szeretnék, nem példát szeretnék mutatni, mint valami Jézus Krisztus, csak vannak gondolataim (még) a mássággal illetően, aztán ha valaki megfogadja a tanácsaimat, vagy segít rajta valamennyit ( elég, ha csak egy ember az!), akkor már megérte újra írnom a másságról, ami most a pride miatt igen előtérbe került. 

Kezdjük azzal, hogy maga a szó, hogy másság, szerintem rohadtul igazságtalan! Mert attól, hogy valaki pl. a saját neméhez vonzódik, ugyanolyan ember, mint bárki más. Miért kap megkülönböztetést egy meleg, biszex, vagy egy leszbikus? - A transzvesztitákra is kitérek mindjárt, ők egy kicsit érdekesebb eset, úgy vélem! Miért ragasztották  rájuk azt a mondatot, hogy " Mássággal küzdők!". Könyörgöm ne már, baszdki !! Minden ember küzd valamivel, nem ? Oké, lehet, hogy nem a nemi identitását illetően, de...mivel minden ember más, ezért gyakorlatilag a mondat minden emberre igaz lehetne. Mert X eltér Y-tól, Z meg Zs-től, stb...tovább nem tudom az é! :D Másság: ne is menjünk bele abba, hogy pl a mozgássérülteket, fogyatékosokat is ebbe a csoportba vehetik....holott én nem érzem magam mozgáskorlátozottnak, csak könnyen megjegyezhető vagyok annyi. De attól még ugyanúgy elértem mindent: diplomám van, munkám, barátaim...(vagyis: ha azok nem is, vannak fizetett statiszták, akik a barátaimnak hazudják magukat! :D :D)  Ki dönti el, hogy ki számít mássággal küzdőnek? Nemrég beszéltem egy nagyon szép kék hajú lánnyal, de akkor adott a kérdés:  Ő mássággal küzd, csak mert a kék hajú lányok viszonylag ritkák? 

Szóval: rossz ez a definició! És elég baj az, hogy ebben az országban megy a gyűlölködés a melegek, leszbik, és egyéb "mássággal küzdők" ellen! Miért? Ha közben meg jó emberről beszélünk! Van, nem egy olyan ismerősöm például, akikre a következő szitu nagyon is jól ráillik: a pasi és a csaj, X éve vannak együtt. A csaj tényleg szereti a pasit, de a pasi jól láthatóan csak kihasználja, és a háta mögött más pinák után ábrándozik! Miközben a lány színe előtt meg adja a geci nagy szerelmest...na? Az ilyen embereket mért nem veti meg senki? Tömegével vannak, és sokkal undorítóbbak, kétszínűbbek, mint egy jólelkű srác, aki éppenséggel a saját neméhez vonzódik. Nagyon sok művész van, aki már igenis letett az asztalra, és tudjuk, hogy meleg. Ott van Alföldi Róbert, csakhogy egy nevet említsek! Ő meleg, igaz? De aki egy kicsit is ismeri a munkásságát, tudja róla, hogy kiváló rendező! Mássággal küzd? Nem hiszem! És akkor megint itt egy szó, a "küzd", ami ismét helytelen, véleményem szerint! Egy meleg miért küzd? Miért mondják rájuk, hogy " Mássággal küzdők"? Hiszen ha két meleg srác összejön, ők küzdenek? Úgy van ez, hogy egy ilyen párbeszéd megy le köztük, hogy: -Szeretlek, Gábor!- Én is, Tibor! Boldog vagy, Tibi? -Igen, Gábor? -Akkor küzdjünk a másságunkkal, Tibi? - Jó, Gábor,hiszen mi "mássággal küzdők vagyunk! 

Baromság! Ha két ember szereti egymást, nem kéne küzdeniük. Hiszen SZERETIK egymást. Attól, mert azonos neműek...? Ja, igen! És akkor megint visszakanyarodtunk oda, ahol a part szakad: ez az ország, abszolút nem elfogadó, nem toleráns! Mert itt divat beszólni, leköpködni a másikat, ha a saját neméhez vonzódik, ha biszex, ha transzvesztita, ha roma....de akkor egy kérdésem van: azokat az embereket, miért nem köpködik ugyanúgy, aki iszik, aki veri a feleségét, aki terrorban tartja a párját, aki  kihasználja a barátnőjét?? A válasz: azért, mert az előbb említett dolgok, négy fal között történnek, nem derülnek ki. És úgy vélem, hogy egy meleget se érne atrocitás, ha tudná titkolni élete végéig, hogy meleg. De nem tudja, és nem is akarja! Mert, miért is kéne, árnyékban élnie? Csak azért, mert ő meleg? Hát már a sumer társadalomban is voltak mindenféle népségek! 

Nem! Én mindig annak a híve voltam, hogy vállaljuk fel magunkat! Hogy merjük kimondani  az érzéseinket. És szarjuk le, hogy ki milyen nemhez vonzódik, ha jó ember!! Mert lehet, hogy akit ma még lebuziztok, holnap megmenti az életeteket, és akit ti istenítettek, az elvágja a torkotokat! 

Elismerem, az tenné fel most az i-re a pontot,  ha ezek után beismerném, hogy meleg vagyok, de semmi ilyesmi., nincs bennem!  Köszönöm szépen szerelmes vagyok valakibe, már régóta nagyon (  egy lányba), de ugyanakkor meg fontosnak tartottam erről írni, mert ma is szembesültem azzal, a Pride kapcsán, hogy van, aki gyűlöli a buzikat. Hm...Kedves, Barátom! Lehet, hogy épp a testvéred is az, nem ? Csak titkolja...még, nem? 

( A cikk hamarosan folytatódik!) 

Vérvörös blog, a Facebookon is:  https://www.facebook.com/vervorosblog/

Kép forrása: 

http://ateistavilag.blog.hu/2015/06/15/egy_meleg_par_azzal_fenyeget_hogy_magasrol_tesznek_ra_ha_az_a_masik_par_elvalik

Kokas Bálint   

Holnap, vagyis július 7.-én ismét Budapest Pride! Amit egyébként már 1993-óta megtartanak, valamilyen címszó alatt, valamilyen formában! Nem hiszem, hogy valakinek el kéne magyarázni, hogy miről is van szó, de azok kedvéért, akiknek agyában úgy él ez a rendezvény, hogy "buzifelvonulás" pontosítanék: tévedés, ez nem "buzifelvonulás". Egy esélyegyenlőségi felvonulás ez, ahol végre figyelmet kapnak azok is, akiket amúgy csak lefricskáz a társadalom, mert a saját neméhez vonzódik, vagy biszex, transzvesztita. Sajnos, az utóbbi években többnyire csak sárdobálást kap az, aki például meleg. Kijelentik, hogy az beteg, vagy takarodj innen, a ku...va anyád! Egy kérdésem van: nem mindegy az, hogy ki-kihez vonzódik, ha éppenséggel egy jó emberről beszélünk. Amúgy is magyar sajátosság a másik leoltása, de azt gondolom, hogy mindenféle negatívum, ami a mássággal küzdőket éri, teljesen felesleges, alaptalan. Ki nem szarja le, ha éppen X a saját neméhez vonzódik, ha boldog? Nem az a lényeg, hogy valaki boldog legyen? Tudja mindenki, hogy elég nehéz ma (meg)élni ebben a világban: munka, munka, megfelelési kényszer, határidőkhöz való kötés....nyolcezer dolog van, ami miatt az ember alapból stresszes! Miért tetézzük ezt azzal, hogy lefikázunk valakit, csak azért, mert Ő meleg leszbikus, biszex, vagy épp transzvesztita? Holott már az ősidők óta jelen van ez a tényező: igen, vannak emberek, akik a saját nemükhöz vonzódnak, vannak akik mind a két nemhez, és vannak akik nőnek öltözve érzik jól magukat, pasi létükre (vagy fordítva). Az ókorban természetes volt ennek elfogadása, sőt totál hétköznapi. Ma nem az. Ma a többség elítéli, ha valaki nem a megszokott irányba tart, a nemiséget illetően! Miért?

Az ok talán az lehet, hogy nem egyszer úgy kapunk képet egy melegről, mintha egy ripacs lenne. Köszönet érte a médiának: a melegeket kényesnek, hisztisnek, vagy bolondnak beállító filmeknek, sorozatoknak. De ez egy rohadt nagy tévhit! Nem egy meleg ismerősöm, barátom van, szóval bizton állíthatom: a többségük nem ripacs! Sőt! Nem egy srácnál, konkrétan az állam leesett, amikor elmondta, hogy ő az...én álmomba se gondoltam volna! És nem zavar(t): nem az alapján alkotok véleményt valakiről, hogy melyik nemhez vonzódik, hanem, hogy hogy viselkedik, milyen ember!    

A transzokkal ugyanígy vagyok. Nem eggyel találkoztam...Nőnek hittem őket, és kiderült, hogy nem azok. De van ilyen ismerősöm, akire felnézek, és akárhányszor találkozok vele, engem elvarázsol a személyisége! Persze, valahol bosszantó,és átvágva érzem magam, hogy először megnézem mint nőt...aztán megtudom, hogy nem az...de aztán rájövök, hogy nem akkora baj ez! Csak a tudatom természetesen azonnal módosul, hiszen én nem vagyok meleg! Bár valljuk be, furcsa dolog ez a tudat is. milyen könnyen máshogy nézünk valakire, ha megtudunk róla valamit? Aztán magamban felteszem a kérdést ln is, hogy "Úristen, most akkor én meleg vagyok?" Napokig foglalkoztatott ez a kérdés, hogy őszinte legyek! Holott már hosszú ideje, egy lányba vagyok szerelmes ( ő biztosan lány, bár mostanában nem tudok rajta kiigazodni, és igen eltávolodtunk egymástól...remélem, hogy nem növesztett péniszt azóta :D), aztán ugyanoda lyukadok ki ezzel a kérdéssel kapcsolatban: nem, nem vagyok meleg, csak nem vettem észre, hogy X nem nő, hanem pasi. Leegyszerűsítve: hogy töke van a menyasszonynak!

Szóval, összegezve: legyünk elfogadóbbak! Merjük felvállalni (ön) magunkat, mert anélkül, esélytelen az életben maradás. Vagy, Kedves Olvasó! Te tudod, hogy a körülötted élő, melletted ülő embertársad kihez vonzódik? Lehet, hogy akit annyira kedvelsz, több éve meleg, vagy transz? Mennyiben befolyásolná az érzelmeidet az, ha megtudnád, hogy...? Vagy: talán te is meleg vagy? Talán évek óta titkolod? Talán hánysz a társadalomtól, hogy elítél, és belül ordít a lelked: Meleg vagyok, ments ki innen!

3...2...1...Válaszolj magadban, csöndesen: Te, melyik nemhez vonzódsz?

Kép forrása: 

https://clutch.ua/deti/razvitie/issledovanie-schastlivy-li-deti-v-odnopolyh-semjah

Vérvörös blog, a Facebookon is: www.facebook.com/vervorosblog/

Kokas Bálint    

Fúúúú, na EZ ISZONYATOSAN JÓÓÓ Krimi! Nem akarok minden könyvről áradozni, szeretnék korrekt véleményt alkotni. Nem tehetek róla, hogy az előző bejegyzésben is, egy 10/10-es könyvbe botlottam.  (itt: http://eleg007.blog.hu/2018/05/27/konyvmania_1_resz_fiona_cummins_eljon) .

Éljen soká a könyvtárunk, ahonnan kivettem ezt! :) 

A Kapd el, ha tudod sodró lendületű, feszült tempójú regény. Nem akarok sablonokat írni: csakúgy, mint az "Eljön"-t,  ezt is egy hétvége alatt végeztem ki (péntektől vasárnapig, igaz sokat vonatoztam, ahol mást nem tudtam csinálni, csak olvasni!). Fontos, hogy 16 éven aluliaknak nem ajánlott, ez se! Amiben viszont biztos vagyok az az, hogy ezt se fogja letenni az, aki elkezdi!  Nincs folytatása.

Bővebb infót, itt találtok róla: https://www.libri.hu/konyv/tom_bale.kapd-el-ha-tudod.html

Sajnálom, hogy most csak ennyi írtam erről a könyvről. Nem ezt érdemli. Nekem viszont túl sűrű hetem volt, és jelenleg ennyit tudtam magamból kisajtolni.

Kép forrása: https://moly.hu/konyvek/tom-bale-kapd-el-ha-tudod

Lájkold a blogot: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Kokas Bálint 

Nagyon régóta tervezek egy ilyen könyvajánlós sorozatot a blogra! Egyrészt, mert fontosnak tartom azt, hogy az emberek olvassanak (ne csak facen az üzenőfalat!), másrészt mert rengeteg nagyon jó könyv van, harmadrészt: könyvmániás vagyok, és ezeket a regényeket egyszerűen MUSZÁJ ELOLVASNOTOK NEKTEK IS! De tényleg! 

Nem szeretnék sokat mellé beszélni, ezt a cikksorozat inkább csak amolyan figyelemfelkeltésnek szánom! Fontos: spoilermentes szeretnék maradni, mert ha lelövőm a poént, egyértelmű, hogy még a regény közelébe se mentek! :) 

Fiona Cummins: Eljön

Itt olvashattok a regényről: https://www.libri.hu/konyv/fiona_cummins.eljon.html

Három nap alatt végeztem ki, és röviden tömören: iszonyatosan jó könyv ez! Rejtélyes módon több gyerek tűnik el, a nyomozók értetlenül állnak az ügy előtt. Van, aki gyanakszik ugyan, de semmi bizonyítéka nincs a tettesre. Az eltűnésekben egyvalami azonban közös:  mindegyik elveszett személynek van némi problémája...a csontjával! A történet több szálon fut. Betekintést nyerünk az eltűntek szeretteinek magánéletébe is: van, aki éppen a házasságát próbálja megmenteni, van, aki elveszti az állását, és van, aki nem tud kitörni a múlt fogságából. Tudom, hogy soraim nagyon közhelyesek, de maga a történet abszolút nem az. Lebilincselő, magával ragadó, és bizony kegyetlenül durva. Gyomor kell hozzá. Aki szereti a pszichológiai regényeket, és rajongott a kannibál Hannibálért, annak ez kötelező darab! 

A regénynek lesz folytatása, de arról egyenlőre nincsenek információim,  hogy mikor érkezik! 

Olvassátok el: 10/10

Kép forrása: https://www.libri.hu/konyv/fiona_cummins.eljon.html

Itt a blogon is szó esett már többször arról, hogy mennyit változott -pozitív irányba- a magyar sorozat (vagy film)gyártás. Elég, ha csak olyan filmeket említünk meg, mint a tavalyi év kedvencét a Kincsemet ( kritika itt: http://eleg007.blog.hu/2017/03/26/nyeregbe_magyar_kincsem_kritika).   

2015-től az RTL KLUB megnyitotta a kapukat a magyar sorozatok előtt. Nem a Szomszédok féle szériákra, és nem is a Szeress Most! típusúakra kell itt feltétlen gondolni, hanem valóban minőségi, bárhol vállalható művekre. 2015-ban jött a Válótársak (ami azóta idén, a 3. évaddal véget is ért) A mi kis falunk ( berendelték a 3. évadot, várhatóan jövőre jön), majd tavaly december elején a TV2-n elindult a Korhatáros szerelem ( kritika itt:  http://eleg007.blog.hu/2017/12/01/szamit_a_kor_korhataros_szerelem_a_tv2-n, és ebből is érkezik majd a 2. évad), idén tavasszal pedig - jól tartva az éves magyar sorozatok ütemét- megérkezett A Tanár című új sorozat, minden szombat este, az RTL KLUB képernyőjére. 

 Senki ne lepődjön meg, ez is egy licensz műsor.Csakúgy, mint a Barátok közt, vagy a már fent említett pajtársai. Vagyis: a magyar RTL megvette ( a németektől)  ezt a formátumot, sorozatot, és lemagyarosította. A tévében látható műsorok 95%-a egyébként kvázi koppintás, de ez gondolom nem sok olvasót lep meg. 

A Tanár  műfaját tekintve dramedy: dráma és komédia keveredése. A mi kis falunk után, kezdetben nekem túl komor sorozatnak tűnt, de aztán nagyon megkedveltem. A Nagy Ervin alakította kémiatanár, és annak osztálya körül mindig forog az esemény. A tanár úr, hétről hétre szembesül valami problémával az osztályba járó kiskamaszai által, és azokat igyekszik megoldani, csinos kis kolléganője ( Urbankovics Júlia) segítségével. Így hétről-hétre olyan konfliktusokat oldottak meg, mint például: hogyan dolgozzuk fel, ha örökbe fogadtak? Mit tegyünk, ha túl fiatalon teherbe esünk? Miért ne drogozzunk? Miért ne közösítsük ki a másikat? Megmondom őszintén: néha olyan meghatóra sikeredett egy-egy rész, hogy már majdnem bőgtem! De...csak majdnem...! :D Ja, azt azért tegyük hozzá, hogy egyes diákok viselkedése, néha már nézőként is bosszantó, annyira bunkók. Persze a két tanár egymásba szeret, de eléggé nyilvánvaló. És nem szabad megfeledkeznünk Anger Zsoltról sem, aki nagyon jól hozza, az állandóan akadékoskodó, picit merev igazgatót.  

Tegnap véget ért az első évad, de úgy gondolom, hogy simán berendelik a másodikat. Az biztos, hogy a 15-18 éveseknek feladnám tananyagként. Mert oké, kicsit elfogult vagyok most, de lehet a sorozatból tanulni. Szerencsére én nagyon jó suliba jártam (Waldorf iskolába...utca?...házszámot? kéri valaki? :D ) , és nem volt részem kirekesztésben, vagy utálkozásban szerencsére, de sajnos, nagyon sok alsós, kamasz, gyomorgörccsel megy be a suliba, és nem csak a túl sok tananyagtól retteg. Ez pedig már akár egy oktatásüggyel foglalkozó cikk is lehetne, de szándékosan nem akarok abba belemenni. Tudjuk jól, hogy a magyar oktatás sajnos úgy szar, ahogy van. De legalább A Tanár nagyon is nézhető, még ha egy kicsit- lássuk be- megidealizált az egész közeg. Ez azonban senkit ne hátráltasson.  A legnagyobb üzenete szerintem az a sorozatnak, hogy egy jó tanár odafigyel a diákjára, és nem hajszolja túl. A diák pedig cserébe, megtanul bízni benne. 

Kép forrása: https://www.google.hu/search?q=A+tan%C3%A1r&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjesbW3kZXbAhXEDuwKHVMTBpEQ_AUICygC&biw=1094&bih=510#imgrc=1B-AJ7DLWoW_dM:

Lájkold a blogot: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Kokas Bálint 

Kicsit (megint) elhanyagoltam a blogot, mert igen sűrű napokat élek, de jól vagyok köszönöm! Igyekszem majd pótolgatni a lemaradásaimat. Rengeteg témával szeretnék, szerettem volna foglalkozni, de sokszor azt se tudom, hogy merre van Észak...ööö...tényleg! Merre van? 

Na! Eurovízió, ma megint! Végre egy olyan dallal, ami tényleg lezúzza a színpadot: 

Ma 21:00-tól a DUNA TÉVÉN lehet szurkolni! 

És ezzel a cikkel egy kicsit fel is vezettem a következőt, ami szintén a DUNA TÉVÉ-hez fog kapcsolódni. Az állami adó nézettsége ugyanis a béke segge alatt van, pedig milliókat ölnek bele...

De erről majd később. Egyébként 2014-ben így írtam az Eurovízióról. Sok dolgot, ugyanígy gondolok most is! Íme, a cikk: http://eleg007.blog.hu/2014/05/12/eurovizio_2014_a_massag_fesztivalja

 Nem akarok ünneprontó lenne. Drukkoljunk! :) 

Lájkold a blogot itt: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Kokas Bálint

Olyan gyorsan repül az idő, hogy kapkodom a fejem: ezt se most akartam megírni, hanem jóval hamarabb, de sűrű volt ez a hónap, és emiatt az egész blogot elhanyagoltam, kissé! 

Bár csak az időjárás változik, egyvalami -úgy tűnik- bebetonozta magát az életünkbe, újra. Az pedig a kormányunk...újabb négy év: megint lehet pezsgőt bontani, vagy éppen bosszankodni. Halkan megjegyzem, hogy nagyon kevés ismerősömről tudom, hogy Orbán párti. Akivel csak beszélgettem a választások után - vagy előtt- nagyon ki van, volt bukva: " ki a faszom szavazott rájuk"- Na, már elnézést, de 10 emberből 8-nál ilyesmi, ha nem "kedvesebb" volt a reakció!  Nem az lepett meg, hogy nyertek - bár csalódtam- hanem a hatalmas fölény! Arról már írtam többször is, hogy ez az ellenzék hibája is, hiszen nem volt erős összefogás: vagyis ha nincs kire szavazni, a fideszesek biztosan szavaznak Viktorra, tehát már nyert is. Nem akarok belemenni a győzelmi sikerüket firtató kérdésekbe, de az az igazság, hogy...hogy nincs igazság! Az egész választási rendszer egy....és innentől kezdve két soron keresztül még káromkodom! 

Pár hét telt el az újraválasztás óta. Április 10.-én szembesültem azzal, hogy...hogy ténylegesen veszíthetek. Én is. Nem csak az ellenzék.  Például elveszíthetem egy nagyon jó barátomat, akivel így se könnyű a helyzetünk. De ha lelép külföldre??? Márpedig az események hatására biztosra veszem, hogy nem csak Ő, hanem rajta kívül több százezer magyar fog még innen elhúzni a francba! Nem mintha kéne indok, de.. de itt ki akar már érni? Dolgozol, de szarnak a fejedre, nem vagy megbecsülve, és abszolút lehetetlen, kilátástalan az ember jövője! És ez csak egy ok, a mondjuk 13 okból, amiért rengetegen eliszkolnak innen. Soroljam még? Oktatás szar, egészségügy....ja, a boldogságot meg hagyjuk is! Nem tudom, hogy hány ember boldog ténylegesen ebbe az országnak nevezett valaminek?? És most hagyjuk a közhelyeket, hogy ó, de én boldog vagyok, amikor meglátom Őt...!! Oké: elhiszem...ha ezt a részét vesszük, én is boldog vagyok. Akkor. Amikor. Meglátom. Őt. De aztán belém mar a tudat, hogy: mi van, ha tényleg lelép Ő is innen? 

Vagy: akarok én itt jövőt ? Tévedés ne essék: tisztában vagyok vele, hogy külföldön se leányálom az élet. Nincs pénzt tojó szamár, se terülj-terülj asztalkám, de ott megadják azt a lehetőséget, amit itt nem: megtudsz élni. Tudsz pénzt keresni, és tudsz félre rakni. És nem esz mindennap az ideg, hogy vajon mikor basszák ki az embert a munkahelyéről? Sajnos ez megy! Tollvonás, aztán szia! 

Szóval a választási héten tényleg bekakiltam...annak ellenére, hogy biztos voltam benne: egyetlen barátom se megy semerre. Még. Durván jók a megérzéseim...nyugodt kellett volna maradjak, de...nos, akkor döntöttem el, hogy lázadni fogok! Nem mintha addig nem ezt tettem volna, de ezúttal, teljesen nyíltan!

 Az első nagy tüntetésen voltam a fővárosban, április 15.-én. Rengeteg barátom, ismerősöm, családtagom féltett. Jogosan. Ismerve, hogy milyen indulatok vannak, voltak ebben az országban egy ilyen összejövetel, nagyon hamar zavargásba csaphat át. Mint volt is arra példa, 2006-ban. De nem volt semmi: emberekkel találkoztunk, skandáltunk, és mentünk...és mentünk...és mentünk...miközben mindenhol kamerák, és újságírók lesték minden lépésünket. Már csak a vörös szőnyeg hiányzott nekem! Vicceltem.Ami eléggé meglepő volt az az, hogy az Operától (ott kezdődött a menetelés) a Kossuth térig ( ott ért véget), bizonyos pontokon nem volt hálózat elérés. Se telefon. Se internet. Nem azt írom, hogy sehol se volt, mielőtt még valaki rácáfolna, de igenis voltak pontok, ahol meghalt a tudomány! Véletlen volna? Ebben a diktatúrában? Nem én mondom, hogy diktatúra van, csak az EU! 

Sűrű programom volt Budapesten ( nem kifejezetten a tüntetés miatt kúsztam fel!), így csak másnap vasárnap este tudtam elolvasgatni a különböző portálok tudósítását, a szombati eseményekről. Felment a pumpa benne. Az egyik oldal ( direkt nem írok nevet, de nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyik!) le Soros bérencezett bennünket! Az első gondolatom az volt, hogy ezek nem normálisak...bár tudva, hogy az oldal erősen nyalja a kormány seggét      ( és cikkeik 70%-át a migránsok ihletik!) fel se kellett volna húznom magam, de az emberben ennek ellenére ott a tüske. Szívem szerint bementem volna hozzájuk, hogy nem baszdmeg, nem bérenc vagyok! Csak valaki, aki nem akar ezen a fostelepen élni úgy, hogy közben attól fél: elveszíti a barátait!! Szemetek. Szerencsére nem egy portál mellénk át: sőt! Némelyik meg is lepett, hogy mennyire nyíltan ki meri mondani, amit gondol....

Azóta nem egy tüntetés volt már a fővárosban és vidéken egyaránt. Jövőhéten is lesz, és azután is. Meg azután, meg azután, meg azután, meg azután...Hogy mit érünk el vele? Lehet pocskondiázni, igen! Lehet, hogy semmit! De ha az ember meg se próbálja, ha nem küzd? Az a több, mint százezer ember, akik kint voltunk...nem adjuk könnyen magunkat. Én meg...én meg csak nem akarok (el)veszíteni! Ennyi. Nem akarok anyázni senkivel, aki nem ért velem egyet. Ne ítéljenek el azért, mert ezt gondolom. Csak azért írtam le, mert úgy érzem, hogy le kellett! De attól még ugyanaz az ember vagyok, akit megismertetek ( igen, ezt most elnézést, de az ismerőseim felé céloztam!), és csak azt tudom mondani, hogy aki tud, minden tüntetésen legyen ott. Legyen idős, vagy fiatal. Mert nem a kor számít. Hanem ami bennünk van.

Lájkold a blogot: 

https://www.facebook.com/vervorosblog/

Forrás: Saját képek

Költészet napja, egy hét múlva! Egy kicsit rá lehet hangolódni itt (is) a blogon!

Az előző részt, itt találjátok: http://eleg007.blog.hu/2018/04/02/muzsad_3_resz_latinovits_zoltan-_halotti_beszed

Most egy Juhász Gyula versfeldolgozást hoztam, hiszen születésnapja van! :) Érdemes meghallgatni.

"135 éve (1883. 04. 04.) született Juhász Gyula költő, tanár, hírlapíró.

A 20. század első felében Magyarország egyik legismertebb költője volt. Első versei a Szegedi Napló-ban jelentek meg. Versei általában rövidek, zárt kompozíciójúak. 
Ismertebb versei: Milyen volt..., Anna minden (Anna versek), Tiszai csönd, Magyar táj, magyar ecsettel (táj versek)"

( Irodalmi Kuckó) 

Lájkold a blogot: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Kokas Bálint