Nem magát a műsort akarom most kielemezni ( ismeri mindenki, felesleges), csak találtam valahogy egy videót, még az első Való Világ ajánlójáról! Durva, hogy 16 év alatt mennyi minden változott. A világ is, és a tévés ( vagy VV-s) promók hangulata is! Mennyivel visszafogottabb volt már a VV -egy beharangozója a mostaninál, igaz? 

Most pedig mire megy a játék? Milyen ajánlót kapna, kapott ? Szerettem volna ide tenni, de...el tudjuk képzelni, igaz? 16 év telt el, írom még egyszer! 

Vérvörös Blog a facen is: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Kokas Bálint 

Most megint kezdhetném azzal, hogy igen, ismét nagyon elhanyagoltam a Vérvörös Blogot! Ez így is van. Nem szeretnék kifogásokat sem keresni, sem hazudni: nagyon hosszú, fárasztó hetek, napok vannak mögöttem! Sőt! Az idei év nagyon sűrű (volt). Rengeteg helyen szerepeltem...hát valahol leszerepeltem ..:D, nagyon sok új lehetőséget igyekeztem kihasználni. Most nem éves értékelést akarok tartani, de be kell vallanom: lelkileg már kifárasztott az idei év! Okokat nem akarok ide publikálni, legyen elég annyi, hogy az blogolásra sem jutott, jut annyi időm, mint amennyit én szeretnék, szerettem volna. Oké: elméletben jutna, aláírom, mert mondjuk a heti 1-2 film helyett írhatnék is, de nem akarok semmilyen összedobott valamit elétek tárni, csak azért, hogy a blog posztjainak számát gyarapítsam! 

Elindítottam új, társadalmi problémákkal, hétköznapi-,minden embert érintő ügyekkel foglalkozó blogomat,az ÉRTEM BLOGOT, amit itt lájkolhattok is: https://www.facebook.com/%C3%89RTEM-Blog-175455986723431/?modal=admin_todo_tour. 

Más. Vérvörös regény, köszöni szépen jól van! Nem adtam fel, ki is fog jönni. Dolgozom a kapcsolataimon! Erről ennyit! ÉS! Mindig kellenek az új  történetek, ugye? A regény írása közben az bebizonyosodott számomra, hogy érdekel Titeket a fantáziavilágom...ami meglepő! 

Akkor el is árulhatom, hogy idén augusztusától egy új történet fogalmazódott meg a fejemben! Ez pedig nem más, mint a MEGÉRZÉS! Nem olyan rég kezdtem bele, és számtalan dologban különbözik a Vérvöröstől. Mind hangulatban, mind írási folyamatban. A legfontosabb: ez a sztori ( mondhatni) igaz történeten alapul. Emiatt pedig jóval kevesebbet kell agyalnom rajta. Ugyanakkor ez adja a regény nehézségét is: felvetődik a kérdés bennem, hogy mennyit tárjak fel a valóságból? Nem, nem egy nemzetközi maffiasztorival akarok előállni, és nem is egy Frei Tamás féle regény lesz, amibe pontosan tudjuk, hogy benne van a magyar valóság! A Megérzés két fiatal különleges barátságáról, kapcsolatáról szól, akik sodródnak az árral, és megpróbálnak kitartani a másik mellett. Kapcsolatuk érdekességét, pedig egy "aprócska valami" színesíti. A tökéletes megérzés. Valamelyik megérzése a másikkal kapcsolatban, valamiért tökéletesen működik. Fejezetről fejezetre, egyre inkább kiismerik egymást, egyre többet megtudva a másikról..és a megérzésről. A nagy kérdés pedig az lesz, hogy ez a kimondatlan valami, ami köztük van, kibírja a barátságukat, vagy végleg szétszakítja őket? Egy könnyed, laza történet ez, mely a 21. század fiataljairól szól. Kicsit provokatív, de érzelmes, humoros, de ugyanakkor elgondolkodtató romantikus-dráma ( dramaturg kedvéért)akció könyv jön! Tökéletesen más lesz, mint amit eddig írtam életemben!  Konkrétan még én se tudom a teljes regényfolyam végét: hiszen ezt tényleg az élet írja! :) Tudom, csöpögős, sablonos mondat...mindjárt el is bőgöm magam. 

És most, hogy írtam egy ajánlót, aljas leszek. Igyekszem kihozni 2019-ben, de ezúttal még a vázlata sem lesz fent az oldalamon! Nem úgy, mint Vörösé. 

Itt tartok. Több dologban benne, számtalan tervvel még a jövőben, sok eseménnyel a hátam mögött, jelenleg sem unatkozom! Kérdeztétek hogy megszűnt e ez a blog? Nem, csak nagyobb dologra törekszem! Lesz Vérvörös 1 a kezetekbe még, és nem titkolm, hogy az első rész folytatásaként el fogom kezdeni egyszer a Vérvörös 2- Éj királynője c. regényt is! Talán már említettem, hogy abban a történetben Vérvörös vörös hajától elbúcsúzunk, tekintettel arra, hogy új festéket vesz, de "ugyanaz  játssza majd"mint eddig! 

A Megérzést övezze még titok! Nem fogom leleplezni magam! :)  Megéri kivárni, higgyétek el. Mivel azonban nem vagyok szívtelen, tessék...íme egy kis részlet: 

"Bevezetés

2017. 12. 03.

Megint ott volt. Érezte a tipikus kórházi fertőtlenítő bűzét, mely a jellegzetes kórházi szaggal keveredett. Normális esetben az összes kórházi élménye visszatért volna. A rengeteg rossz emlék. A kórházaktól, műtétektől való rettegés. Bőven volt rossz élménye. Mert ő nem egyszer feküdt már kés alatt. Mert ő más volt…

De ebben a pillanatban egyetlen emlék se kísértette. Tüdejét kiköpve rohant a baleseti sebészet első emeletén végig, amely zsúfoltságig megtelt. Gyilkos indulattal gázolt át az útjába álló embereken.

-Félre! – Kiáltotta villámló szemekkel, amikor egy fiatal srác előtte lazán megállva, a telefonjára meredve nyomkodott.- Tűnés az utamból!

Háta mögött hallotta, ahogy az emberek felzúdulva hozzávágnak egy „ de bunkó” „ ez hova rohan?”  féle megjegyzést, és érezte, hogy szúrós szemmel, paprikás arccal utána néznek. De nem érdekelte. Fegyverrel se tudták volna lefékezni. Közben, oldalra sandítva figyelte a vastag, műanyagból készült ajtókon lévő táblákat:

I.

Dr. Nagy László

Sebész szakorvos

Rendelési idő: Hétfő-péntek: 9-14

 -A fenébe- Sziszegte dühösen az orra alatt,  miközben egy vele szemben lévő babakocsit tologató anyukát próbált kikerülni.- Egy emelettel feljebb…Bocsánat! – Kiáltott a háta mögé, mert kishíjján fellökte a rózsaszín babakocsit, mire az úgy harminc év körüli hölgy kelletlenül morogni kezdett valamit.- Fúj…ki az, aki képes ilyen színű babakocsit választani? – Tette fel a kérdést magában, mialatt már a lépcsőkön kapkodta lábait.- A gyerek már ettől a színtől meg gágyulhat.

Nagy meglepetésére, az első emelet, teljesen üres volt. Kicsit be is parázott: mi van, ha rossz irányba tartok? Nem. Soha nem tévedett eddig se. Most se fog. Érezte, hogy lassan nem bírja tovább. Úgy húsz perce futott, mint aki bekattant, mégis egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Mi van, ha elkésett már? Mi van ha túl késő…??? A gondolattól hirtelen egész testében remegni kezdett. 

Mindjárt odaérek…-Gondolta magában, miközben már el is száguldott az egyes számú kórterem, félig nyitott ajtaja előtt. Olyan állott, szinte moslékra emlékeztető szag kezdte  facsarni az orrát, hogy hirtelen valami émelygés fogta el. Aki ismerte a fiút, az tudta róla, hogy illatmániás volt, ami azt jelentette, hogy nagyon hamar, nagyon pontosan kiszúrta a különböző illatokat. Tudta, hogy éppen mi kering a levegőben, és csukott szemmel is képes volt kiszúrni az illat különböző összetevőit. Leginkább a parfümök vonzották.    

-Fiatalúr! Hány óra? – Lépett ki elé egy nyolcvan év körüli nénike a kettes kórteremből, mire ő úgy bevágta a féket, hogy ezúttal tényleg orra bukott…-Cseszd meg…- Sziszegte dühösen az orra elé. – Pillanat- Előkotorta mobilját a farmerzsebéből.- 12:01- Válaszolta…de rohanok.

-Jújj, aranyom! – Csapta össze a néni a kezét, izgatottan.- Mindjárt jön a Paula és Paulina…vagy nem a Megtört szívek…ó…a Berényi Miki. Az lesz az új Szulejmán!

-Aha.- Bólintott a fiú, mintha odafigyelt volna az előtte állóra, de közben megfigyelte, hogy a hármas kórterem ajtaja, ezúttal zárva van. - Hát…jobbulást…. Ha a többi nyitva van…ezt miért zárták be? De már sejtette a választ. Jéghideg rémület járta át újra...."

Nem tűnt el semmi sem! 

Jó éjt! :) 

https://www.facebook.com/vervorosblog/

Naaa, erre a filmre már tavasz óta nagyon vártam, és már október elején elrohantam a moziba megnézni...azóta pedig már vagy hatszor nekiültem kritikát írni róla, de mindig megfeneklettem. Ugyanis annyira elfogult vagyok vele szemben, annyira imádom ezt a karaktert, hogy a rózsaszín köd belepte az agyamat, pont úgy, mint amikor szerelmes az ember, és nem tudok a Venommal kapcsolatban reálisan gondolkodni. Ezért nyilván  értékelni sem! Szóval: aki objektív, szakmailag korrekt kritikát szeretne olvasni, az most lapozzon el! Hozzáteszem: számtalan filmkritika a hátam mögött van már, de Tom Hardy filmje átmosta az agyam. :) Végre nem egy tipikus, hős karakter, ami már sziruposan csorog az ember könyökén! 

Vemom ( vagyis Méreg) egy űrből jövő szimbionta. Egy olyan élő anyag, ami egy emberre tapadva képes csak életben maradni. Ha rátapad élősködik rajta, uralkodik felette, mindenféle gonoszságra veszi rá, szuper erővel felruházva gazdáját. Én először az 1994-es Spiderman című rajzfilmsorozatban találkoztam ezzel a negatív izével, majd 2007-ben a Pókember 3-ban tért vissza, Sam Raimi jóvoltából. 

Itt belepillanthattok a filmbe: 

Venom Pókember univerzumának szerves része.Kezdetben maga Pókember alakul át Venommá, majd Eddie Brock lesz a gazdateste, aki egy öntörvényű, vehemens újságíró, elveszíti szerelmét, állását, kilakoltatják, szóval alapból gyilkolhatnékja van. Ebben a 2018-as verzióban nincs Pókember: itt Eddie Brock karakterére fókuszált a rendező ( Ruben Fleischer), nem széthúzva a szálakat. Tom Hardy ( Legenda, Dunkirk)  pedig zseniálisan alakítja az antihős szerepet. A film első fél órája ugyan vontatottra sikeredett kissé, de utána bőven kárpótolnak minket. Összességében egy látványos, pörgős, humort sem nélkülöző filmet kaptunk, ami minden másodpercével leköti a figyelmünket. 

Itt a film ajánlója: 

Ami mellette viszont nem tudok elmenni ( akármennyire is imádom a filmet), az az, hogy Venom a Marvel karakterek  egyik leggonoszabbika ( ha nem a listavezető), és véleményem szerint nem kellett volna érzelmes, szerelmessé tenni a palit a végén. Felesleges volt  ellágyítani a figurát, főleg úgy, hogy a gyártó három részes szériát tervez. Oké, tudom, tudom, hogy a szerelem csodákra képes meg blabla, de könyörgöm: tartsunk már ki az eredeti koncepciónk mellett. Ami pedig az, hogy Venom egy szadista gyilkológép, akinek nincsenek érzelmei.

Összegezve így is király a film, alig várom a folytatást.  

Lájkold a blogot itt:  https://www.facebook.com/vervorosblog/

FIGYELEM! Hamarosan új blog indul, amelyről itt olvashattok: 

https://eleg007.blog.hu/2018/10/24/ertem_-blog_vagyis_indul_a_vervoros_blog

Kokas Bálint

Nagyon rövid leszek! Régóta gondolkodom azon, hogy új blogot kell indítanom! Nem azért, mert a Vérvörös Blog nem megy jól és megérett a pusztulásra, hanem mert egyszerűen rendszerezni szeretném a cikkeimet. Ez a blog szépen megy ( erről itt van egy kis beszámoló: https://eleg007.blog.hu/2018/10/14/vervoros_blog-_az_olvasottsagrol_plusz_egy_uj_tortenetrol)

Viszont:tematikus blogot szeretnék. Erre a blogra már rengeteg minden felkerült: komoly témák, erős politikai töltetű cikkek, szórakoztató cikkek, filmkritikák, ajánlók, versek és ugye itt olvasható a Vérvörös regény első részének vázlata is. Most érzem úgy, hogy változtatnom kell! A Vérvörös Blog természetesen nem szűnne meg, azonban átalakulna egy amolyan szórakoztató bloggá! Ide jönnének az úgymond szórakoztató kategóriába tartozó cikkek: tévé, filmek, sorozatok, versek, valamint ide érkezik majd a Vérvörös 2, és az új regény, a Megérzés vázlata is (a Megérzésen jelenleg dolgozok,nem szeretnék még most róla beszélni!).

Új blogom neve pedig ÉRTEM! Blog lesz, melyre érkeznének a komoly, mindennapjainkat meghatározó témájú cikkek: politika, civil ügyek, országunk jelenlegi helyzetéről szóló beszámolók!

Nem mondom, hogy könnyű lesz két blogot üzemeltetni - hiszen elég hanyag vagyok a jelenlegi bloggal is- de minden átláthatóbb lesz!

Az ÉRTEM! Blogot még a héten szeretném elstartoltatni, és bízom benne, hogy hasonlóan Vérvöröshöz, az is sikeres lesz!

Köszönöm, hogy olvastok! Szép napot! :)  

Lassan öt éve vezetek blogot. Eleinte Elég Blog néven kezdtem, de aztán Vérvörös blog lett a neve. Erről itt olvashattok bővebben: https://eleg007.blog.hu/2016/10/17/eleg_blogbol_vervoros_blog-_haladni_kell_a_korral

A cikkek témáit illetően, mindig igyekeztem változatos lenni, maradni: nem szeretem, ha valami ugyanolyan. Kell a változatosság! Többnyire könnyed témákat hozok ( média, sorozatok, mindennapi élet, stb...)  de ugyanakkor kell a súlyosabb hangvételű cikk is ( oktatásügy. erőszak, stb..), mert az ember megpróbál reflektálni a világban történő eseményekre, valamilyen formában. 

Sokszor megjegyezték, hogy írhatnék több cikket is, nem csak heti, vagy havi egyet...de néha heti hármat is írok, csak halkan megjegyzem! :) Jó lenne mindennap cikket írni, de igazából feleslegesnek tartom! Nem akarok ismétlőcsatorna lenni, nem akarok más portáltól átvett anyagot közölni. Oké, hogy téma mindig van, de nem mindegy, hogy mi, plusz elég sok dologba benne vagyok, nem sok idegzetem marad már blogolni. Ennek ellenére, igyekszem! 

Vérvörös regény? Nyugi, lesz és jön, egyenlőre nem akarok róla beszélni! Türelem! ( Van olyan író, aki 10 évet várt arra, hogy kiadják a könyvét, nekem nem kell annyi majd) Viszont: ha már regény, akkor elárulok valamit: hónapok óta agyalok egy új történeten! Pár napja el is kezdtem írni. Az lesz a címe, hogy Megérzés. Ami pedig külön érdekessége lesz a történetnek, hogy szemben a Vérvörössel, ez tényleg igaz történet alapján íródik. Az én történetem alapján. Lehet, hogy a következő kijelentésem bosszantó lesz, de a Megérzést nem fogjátok itt a blogon olvasni! De bízzunk benne, hogy ott lesz mellettetek a könyvespolcon, jövőre! A történetről megint nem mondanék semmit...tudom, tudom, aljas vagyok! :) 

Vissza a blogra egy kicsit! Sokan kérdeztétek, hogy milyen statisztikákkal bír a blog:

5 év alatt 268 bejegyzés 

És íme a Top 10-es lista, amiből kiderül, melyik az a cikk, amire a leggyakrabban rákattintottatok! 

Köszönöm szépen, hogy olvastok: ha pedig nem, azt is! :) 

Több mindenről is tudnék még írni a blogot illetően, de ennyi fért most bele.  Megpróbálom nem hanyagolni az oldalt....sajnos, elég gyakran megesik! 

Aki nem lájkolta még a Vérvörös Blog faces oldalát, itt teheti: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Szép estét! 

Kokas Bálint

Idén lett 150 éves a MÁV- Magyar Államvasutak Zrt. Jogelődjét, a Magyar Királyi Államvasutakat 1868-ban alapították. Nem szeretnék történelemórát tartani, akit érdekel a története, bőven talál róla infót az interneten! Tudom, hogy születésnapost nem illik szidni (mivel idén én is igen sokat vonatoztam, vonatozok), de egy kérdés folyamatosan a fejemben motoszkál(t): miért tartunk még mindig ott, hogy a sínekre kakilunk? De most komolyan! Benne vagyunk a XXI. században, ilyen- olyan kütyük korát éljük,de 150 éve van, ami változatlan: ha az emberre a vonaton jön rá a hasmars, akkor kénytelen elmenni a vonaton lévő wc-re, és ott könnyíteni magán! Abba már bele se megyek, hogy a wc-ket milyen állapotban találjuk ott! Szerencsémre csak pisiltem eddig a vonaton, nagyon remélem, hogy nem mélyítem el a barátságomat az illemhelyiséggel, egy esetleges hosszabb ott tartózkodással.

A címben feltett kérdés, persze lehet filozófiai is! Sőt: igazából ez csak filozófiai kérdés. És most tényleg hagyjuk az összes többi problémát! Felejtsük el, hogy mennyit késnek a vonatok, hogy ÁLLANDÓAN van valami, ami miatt, akár órákat is áll egy helyben, hogy az elvileg wi-fivel bíró vonatokon úgy akadozik a wi-fi néha, mint egy megkarcolt cd...most csak merengjünk el azon, hogy miért tartunk még itt?? Ne foglalkozzunk más országgal se, jó? Magyar sajátosság sajnos, hogy rögtön más országgal példálózunk, na ezt felejtsétek el, legyetek szívesek! Ebben az országban élünk, ne csak a sínekre kakiljunk hát, hanem másokra is. Mindenki gondolkodjon el! Valahol ugyanis egy vicc az, hogy a mai felszínes, külsőségekre nagyon is adó ember, primitív módra a sínekre szarik...

Tudjuk jól: Isten malmai lassan őrölnek. Nagy pozitívum az, hogy jól kiépített vasúti hálózatunk van, ami nagyban megkönnyíti a közlekedésünket. Ezért legyünk is hálásak. DE! Külföldön például bevezették azt is ( a Rádió 1-en lévő Balázsék című reggeli műsorban hallottam!), hogy ha a vonat késik, az utast taxi várja az állomáson, és ingyen odaviszi, ahova éppen menni szeretne. Na, úgy érzem mi nagyon messze állunk ettől, vagy tévednék? Talán 20-30 év múlva...addig is marad ilyen kaki a helyzet!

Vérvörös blog, lájk://www.facebook.com/vervorosblog/

Kép forrása: https://www.google.hu/search?q=Magyar+vas%C3%BAt&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwiLxv7-7tXdAhUGLVAKHZLAApcQ_AUICigB&biw=1092&bih=533#imgrc=M5GFt7yQ-m3x2M:

Kokas Bálint    

Arról már több cikket is írtam, hogy milyen remek magyar műveket kapunk az utóbbi években. Legyenek azok filmek (Kincsem, A Viszkis, Testről és lélekről), vagy éppen sorozatok (Válótársak, A mi kis falunk, Korhatáros szerelem), nincs okunk panaszra! 

Ma este 21:05- től pedig, a Tv2- is elindítja az utóbbi évek legjobb magyar sorozatot, az Aranyéletet. A magyar HBO sorozata a kőkemény magyar valóságot mutatja be, egy család életén keresztül. Zseniális, kemény sorozat, melynek harmadik, egyben befejező évada, október közepén érkezik az HBO-ra! A főszerepben ugyanazokat láthatjuk. Kiemelem Thuróczy Szabolcs és Ónódi Eszter alakítását. Több darabban is láthattuk már őket, de ez viszi a prímet! 

Itt van egy ismertető a sorozatról: 

Itt pedig a TV2 ajánlóját láthatjátok. A sorozat minden évada, csupán nyolc epizódból áll, tehát nem egy végtelenített szappanoperáról van szó. Ez a sorozat nem az. Ez dráma és a mai magyar valóság! Nagyon érdemes rá benevezni! 

ÉS! Ha már magyar sikerfilmek! Ma este, 18:55-től szintén az említett csatorna, bemutatja az idén moziban is hatalmas közönségsikert elért, Valami Amerika 3-at.

Annak itt van a mozifilmes előzetese: 

Kokas Bálint

Napjainkban újra reneszánszukat élik a retró sorozatok a tévében! Ami nem meglepő: a nosztalgia, életünk fontos része. És van is rá igény.  Holnap például a Julieta -indul a Tv2-n, 14:45-től. Főszerepben az Esmeralda sztárja, Leticia Calderon A közmédia M3-as csatornája több százezres nézőtábort ültetett le a képernyők előtt egy éve, amikor elkezdték ismételni a kultikus Szomszédokat, de mind a Duna tévén (minden hétköznap 17:00) és a TV2-n ( minden hétköznap 19:00-tól) jól muzsikál a Hegyi doktor! Ezeket a szériákat ugyan nem néztem, de az Izaura Tv-n jelenleg is fut olyan történet, vagy futott, amit az egész országgal együtt, én is követtem! 

Szóval: fiatal korunk, meghatározó sorozatai! Na, és rémlik a főcímdaluk? Ha nem, akkor itt van: 

1. Esmeralda

Legelőször az Rtl Klub vetítette, 1998-ban. A vak lány története, mindenkit meghatott. Ez volt az ország első szappanoperája. Mindenki imádta. Én is. Nyolc évesen, nagyon izgalmasnak találtam a történetet. Azóta már az én életem lett szappanopera! :D Jelenleg az Izaura Tv-n fut, minden hétköznap: 21-órától. 

2. Paula és Paulina

Erich Kästner, A két Lotti történetének, szappanopera változata, Gabriela Spanic-al, és az Esmeralda főhősével, Fernando Colungával. A szegény Paulina, egy mosdóban találkozik a gazdag, és gonosz ikertestvérével, Paulával, és a pénzért cserébe átveszi az ikertesója helyét, gazdag családjában.  Először 1999 -ben, az Rtl Klub vetítette először, de idén a Tv2 és az Izaura is ledarálta. Holnaptól az utóbbi csatorna, ismét leadja. 

3: Pokemon

Mai napig imádom, imádom, imádom! Biztos, hogy a gyerekemet is rá fogom szoktatni. Magyarországon szintén az Rtl Klub kezdte el adni, 2000-ben. Öt évad után, levették a képernyőről. Amerikában jelenleg is fut. Ahogy világszerte is, úgy hazánkban is, hatalmas Pokemon láz volt: matricák, tazók, kártyák! Hihetetlenül jó marketingje volt, van a sorozatnak. Nem véletlen, hogy néhány évvel ezelőtt, ismét kitört a Pokemon láz, amikor megjelent a Pokemon Go!

 4. A farm, ahol élünk

Ezzel a családi sorozattal kellett volna kezdenem! Mert, életem első sorozata, ez volt. És ezt is az Rtl Klub adta ( oké, bocs, hogy megint Rtl...nem találtuk a távkapcsolót...vagy, ugye akkoriban, még fel kellett állnia, ha csatornát akartunk váltani..szóval lusták voltunk :D)

A Wikipédia, így ír a sorozatról: ''A sorozat egy farmon élő család és a Minnesota állambeli Walnut Grove település lakóinak életét mutatja be az 1870-es, 1880-as években. Laura Ingalls Wilder folytatásos regénye alapján készült a televíziós feldolgozás, bár sok mindenben eltértek az eredeti regénytől." . Nagyon szép sorozat volt. Bárkinek, bármikor ajánlom. Jó példát mutat a szeretetről, emberségről, becsületről, vagy éppen a tiszteletről!

 5. Knight Rider

Ki felejtené el a beszélő autó, K.I.T.T. és az ő sofőrje, Michael Knight kalandjait.- Akit a nagy ikon, David Hasselhoff formált meg. Ez volt az első akciósorozat, amit néztem. Imádtam. De mutassatok egy srácot, aki utálta. Először az Rtl adta, aztán sok évnyi kihagyás után, a Tv2 is elkezdte. És jelenleg is fut valamelyik kábelen.

 6. Vad angyal

OKÉÉÉ!!! Jöjjön a Tv2- is. Azt tudni kell, hogy a 2000 ezres évek elején három nagy csatorna volt: M1, Tv2, Rtl Klub..és volt még további 6 csatorna, nagyjából! 

Nem volt rossz sorozat, de nem minden részt láttam. Natalia Oreiro ezzel futott be! Magyarországon 2000 tavaszán indult. Azóta, már több csatorna is leadta. Az Izaura jelenleg is adja. 

A retróvonal, folytatódik! :) 

Megvédem magam: ma már nem nézek TÉNYLEG szappanoperát! Se rajzfilmet! :D :) 

Ja! Lájkold a blogot, oké? 

Itt: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Az előző rész, itt olvasható: 

https://eleg007.blog.hu/2018/06/03/konyvmania_2_resz-_tom_bale_kapd_el_ha_tudod

Na! Egy kicsit talán kevesebbet olvasok, mert hétezer fele vagyok, de azért nem álltam le, ezzel a mániámmal. Tény az is, hogy ezt a rovatot, egy kicsit elhanyagoltam. De igyekszem behozni a lemaradást! 

Az egy kutya négy élete, nagyon szerethető, különleges könyv, film. Azoknak is élmény lehet, akik nem feltétlenül, nagy állatbarátok. Bevallom őszintén, félek a kutyáktól sajnos, de ez a könyv nagyon megható, szép! 2010-ben írt regényből tavaly készült film, érthető módon ez dobta meg a könyv sikerét is. Nem is szeretnék sokat írni feleslegesen, ez csak egy kedvcsináló cikk(sorozat).

A történet szerint egy kutya miután meghal, más alakban, más  küldetéstudattal, új környezetben, mindig visszatér a mi világunkba. Az emlékeit nem veszti el, emiatt pedig egy kérdés végig ott motoszkál benne: mi az ő küldetése? Elgondolkodtató, hiszen ezt a kérdést, mi kétlábúak is, milliószor feltesszük magunkban, nem ?  

Íme a film ismertetője. Előbb elolvasni, aztán megnézni. Bízzatok bennem, ezt megéri! :) 

Értékelés: 10/10

Vérvörös Blog, lájk: https://www.facebook.com/vervorosblog/

Az előző nap eseményeit, itt találod: 

https://eleg007.blog.hu/2018/07/25/egy_lovastabor_emlekere_2_resz_batorsag_es_kuzdelem

2018. 07.21. 

Ismerős hang üti meg a fülemet. De végre, nem a fejemben... Lent már javában megy a traccsparti, mire lekúszom közéjük.  De csak zombiként eltotyogok mindenki mellett: kell még félóra, mire szalonképes leszek. Megkérdezik, hogy kérek e kávét? Kérek. Aztán szívem szerint, még visszafeküdnék. Az egyik ló prüszköl egyet. Ránézek. Valami olyan megfoghatatlan értelem süt a szeméből, hogy azt napokig tudnám nézni, ecsetelni. Pedig emlékszem, hogy kiskoromban, féltem tőlük. Mint amúgy, minden állattól, mondhatni. Aztán, az első lovaglásom alkalmával, sikerült legyőznöm a félelmemet! Táborba érkezésünk, első perceiben volt bennem egy kérdőjel ugyan, hogy hogyan fogok én lovagolni? Mert, mi van, ha már kiestem a gyakorlatból? Az rendben van, hogy több, mint 10 évvel ezelőtt remekül ment, de mi van, ha ezúttal, nem fog menni? Ha -tegyük fel-már első alkalommal úgy lezúgok, hogy helyben eltemetnek? Kételkedés. Magamban. A magabiztosság, csak látszat néha. Mint, annyi embernél. De ez a kételkedés, tényleg csak két másodpercig tart. Ugyan, miért ne menne ez az egész? És, mi van, ha leesek? Vagy: ha ott döglök meg a lovak közt? ÉSSS??? Mindig is nagyobb félelmem volt az, ha például azt veszítem el, aki fontos számomra, vagy, hogy véletlenül ártok valakinek. Egy leesés, karcolás, egy vérző sebhely, semmi ahhoz képest, amit egy lelki törés tud okozni! Ezek a gondolatok suhantak át a fejemben, miközben körülöttem egyre nagyobb mozgolódás támadt. Kicsit ostoroztam magamat gondolatban, már annyira feleslegesen jár az agyam a múlton megint...ugyanakkor meg...ugyanakkor meg: minden embernek szüksége van arra,  hogy néhány pillanatra megtorpanjon, és tisztázzon magában, bizonyos érzelmeket. Érzelmek? Szombaton szerettem volna kikapcsolni ezt a lelkizős énemet, és csak a lovakra koncentrálni. Nem ment. 

Reggeli után egy fiatal srác tartott nekünk előadást. Balettozik, számtalan nagy siker van a háta mögött. Állj! Nem, nem, és nem! A srác, nem buzi! Csak mielőtt valaki ezzel a gyanúval illetné! Ma ugyanis, ha egy férfi balettozik, akkor rögtön beskatulyázzák, mondván, hogy az lányos=biztos meleg! Csak ilyenkor azt felejtik el, hogy az ókorban, a reneszánszban, milyen népszerű is volt ez az (ön)kifejezési forma, a férfiak körében is, akik amúgy, családos emberként éltek. Nem hosszú az előadás: nagyjából húsz perc! De esküszöm, elgondolkodtam azon, hogy szívesen kipróbálnám magam, ezen a területen is! Emlékeztek a 2000-ben készült, több díjat bezsebelt alkotásra, a Billy Eliott című drámára? Amikor a srác balettozni kezd, holott apja bokszolónak szánja? Nagyon jó film, érdemes megnézni! A film illusztrálja, hogy soha ne foglalkozzunk másokkal, azt csináljuk, amit szeretnénk. Szóval: miért ne balettozhatnék? 

Ebéd előtt, ügetés. Szabadon. Foltosban annyi adrenailn van, hogy vissza kell fognom a vágtától. Aztán úgy szállok le a lóról, hogy nem kis izomlázam van, újra. Alig várom, hogy együnk. Elmegyek íjászkodni. Úgy ellövöm a nyílvesszőt, hogy sokáig kell...ó, ez szépen beleállt a földbe: Helló, Robin Hood, helló Zöld íjász! 

Ebéd után, ki lehet próbálni az ostorpattogtatást. Valamiért kevesen élnek ezzel a lehetőséggel: néhányan a játszótérre húzódunk, és miután Robi bemutatja, hogy kell...mi teljesen máshogy csináljuk. Csak úgy tűnik, hogy milyen könnyű, de nem az! Sokáig gyakorlom, de ...de nem megy...viszont magamra nem egyet csaptam. Nem Isten ver meg engem, verem én magamat! 

 A csendes pihenő után, lovasszekért érkezik a tanyára! Néhányunkat hazaküldenek, mert elegük van belőlünk. Engem is. És itt vége is a bejegyzésnek....na jó, nem :D Csak körbejártuk Petneházát egy kicsit szekérrel.  Csak azért, mert ugye a városi ember, nem mindig ül szekéren. Elmentünk egy romos épülethez, ahol lehet, hogy szörnyű bűntény történt: a kép alapján, csak erre lehet következtetni!

Megint elmerengek azon, hogy milyen jó világ is volt az, amikor az emberek, még a lovakkal közlekedtek, mint mondjuk A farm, ahol élünk című sorozatban, ami a farmerek életét mutatta be. Teljesen más emberek. Mérföldnyi különbség van egy városi, és egy tanyasi ember közt. És most semmi negatívumra nem gondolok, sőt: engem nagyon megfog ez a békésebb, egyszerűbb, igazabb világ! 

Öt után Robi átmegy Robert Redfordba, ugyanis pálca nélkül tör be egy lovat, mint a színészlegenda A suttogó című filmben! Aki nem értené: van egy új ló, akin még nem ültek, tehát vad! Nem tudjuk, hogy mennyi idő lesz betörni, az se, hogy bátor emberünk hányszor fog leesni róla, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Mindegyik lovat Robi törte be, van már tapasztalata. Fontos megjegyeznem nagyon, hogy ezen a tanyán, nem használnak pálcát a lovakhoz. Annyira barátságosak, olyan jól vannak kezelve, hogy felesleges! Így a pálca, a betörésnél sem jön elő! Robi egyfajta suttogó módszert használ, amit félig-meddig ő saját maga fejlesztett ki. Fantasztikus volt nézni, ahogy bánik a pacival. Ahogy eléri azt, hogy a végén, ott ül a hátán! Azt hiszem minden gyökérnek látnia kéne, vagy minden állatkínzónak levetíteném ezt a műveletet, hogy tessék baszdmeg! Míg te bántod a kiszolgáltatott állatot, addig valaki képes így bánni vele. Az embernél, nincsen nagyobb állat. Sok esetben pedig, az állat sokkal nemesebb, odaadóbb, mint egy ember! 

 Este szalonnasütés, tábortűz mellett. Kis csapatunk összejön, és lezajlik egy helyi X-faktor casting: közösen éneklünk. Nagyon jó élmény. A szalonnasütésnek van egy idilli hangulata: családias. Főleg, ha olyan emberek ülnek veled egy körben, vagy épp melletted, akiket, akit szeretsz. És akkor, amikor énekelhettem volna, érdekes dolog történt: némaságra ítéltek! A jövevénylánnyal már rendeztük a nézeteinket, de azért még...no a lényeg: el kellett hallgatnom, hosszú percekre! Ami számomra borzalom volt, oké: még ha nem is volt komoly az egész, és csak játék volt, hajlamos vagyok, minden játékot, komolyan venni! Nem adom én olyan könnyen a bőröm!  Némaságomban azonban rájöttem valamire: hogy mindig mondjam ki, írjam le, azt amit értek! Nem mintha nem ezt tenném, de néha cenzúrázom magam! Nem kell! Mi van, ha úgy halok meg- Tettem fel magamban a kérdést, miközben a tűzet néztem, és fokozatosan égettem szénné szegény szalonnámat.- Mi van, ha úgy halok meg, ha valami mondandóm, valami fontos, bennem marad??? Amúgy is azt vettem észre, hogy az emberek ma nem merik kimondani, valódi érzelmeiket, mert nagy falak vannak bennük! Jó tanács: ne legyen! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de túl rövid az életünk. Ne mi szabjunk gátat saját magunk számára, amikor ( ÚRISTEN!!!! LÁNGOL A SZALONNÁM!!!), amikor így is egy zűrzavaros században élünk! 

Gyorsan lezuhanyzok. Az egyik kislány darázsba ül. Sír. Másfél órán keresztül megy a variálás, hogy ki hol alszik. Mert -állítólag- a lányszoba bogaras! Nem, a csajok azok! :D Fél három volt, mire mindenki lecsendesedett. Volt valami örömteli mégis ebben a kaotikus állapotban. Mindenki tiszta ideges, nyűgös volt, én meg azon mosolyogtam magamba, hogy ez az! Utolsó éjjel: nehogy már mindenki simán nyugovóra térjen, ha ezalatt a pár nap alatt se tette! Végül a teljesen üres lányszobába aludtam el, másik két társammal. Esküszöm, hogy akkor aludtam a legjobban. Kényelmes volt a matrac, és nem volt bűz...hm...megéri Bibliát olvasni manapság! 

Fájó szívvel nyitom ki a szememet. Nem akarok innen elmenni! Nem lehetne visszafordítani az időt? Süssünk például mindig szalonnát! Jó! Rohadt kövérek lennénk, ha mindig azt sütnénk, de amikor belenéztem a tűzbe, azt éreztem, hogy minden rendben van körülöttem. Lehet, hogy ez most nyálas, lelkifröccsnek tűnik, de hosszú hónapok óta először, kerített hatalmába az a megnyugtató béke, ami azt súgta: semmi sem baj, és most minden tökéletes! 

Még ügetek egyet, még gyorsan kajálunk egy nagyot! Búcsúzóul, felélünk még mindent! :D Aztán a kisbusz megérkezik. Gyűlölök búcsúzkodni, és sosem búcsúzkodom! Tudom, hogy visszamegyek, visszamegyünk! Szerencsére megszerettek minket ott is...vagy! Csak valaki felbérelte őket? Mi van, ha statiszták voltak, és csak eljátszották, hogy kedvelnek bennünket? Ó! Hát persze: hogy erre nem jöttél hamarabb rá, Bálint! De most komolyan: ők is emléket hagytak bennünk, és mi is bennük. És ennek ez a szépsége! Négy nap, embereket hozott össze, új kapcsolatokat teremtett, és konfliktusokat rendezett el. Én egy hatalmas nagy köszönöm-öt  tudok csak mondani, egyrészt a munkatársam, főnököm felé, hogy magukkal vittek, másrészt az ottani népség felé, hogy jók voltak hozzánk. Bár ha jobban belegondolok, ezt az egész csipet-csapat nevében is mondhatom! 

Másnap. 2018. 07.23.

Hullafáradtan, csüggedten vonszolom be magam a munkahelyemre. Nagyon furcsa visszatérni, ebbe az életbe. A csapat minden tagja levert. Kezdődik a szerveződés, hogy mikor megyünk vissza.....Akárki is olvassa ezt a bejegyzést, amint visszatérünk a lovastanyára, megint beszámolok róla. Mert ennek az élménynek soha nem lesz

                                            VÉGE! 

 Vérvörös Blog, lájk:

https://www.facebook.com/vervorosblog/